Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
A VÁROS NÉPESSÉGE 1687-1848 KÖZÖTT
1785-ben társadalmi jogi státusz szempontjából 16889 lakosból 349 (2,07%) tartozott az egyházi rendbe, 941 fő (5,57%) volt nemesi, 3059 fö (18,1%) polgári származású, ahol a családfő már polgárjoggal rendelkezett, 750 fő (4,44%) polgárcsaládból származott, de a családfő még nem szerezte meg a polgárjogot. További 187 fő (1,11%) volt honorácior és családtagja, 5892 (34,88%) paraszti származású, 4641 (27,48%) zsellér és 1070 főt számláltak azok (6,34%), akiket nem lehetett besorolni egyik kategóriába sem. Egyháziak szinte kizárólag a belvárosban laktak, a 349 főből 345 (98,95%). Itt is főként az első negyedben, ahol 319 egyházi személyt regisztráltak (91,40%). Ez a városrész lakosságának közel 1/5-ét (19,62%-át) tette ki. Itt lakott az összes kanonok, szám szerint 11 fő, mindegyik a saját házában, s itt volt három szerzetesrendnek: a ferenceseknek, a minoritáknak és a cisztercitáknak a kolostora. A ferenceseknél 63, a minoritáknál 52, a cisztercitáknál pedig 15 szerzetest írtak össze. Ebben a városrészben volt a régi Foglár Kollégium 4, az „Öreg Papok Szemináriuma" 12, a „Kis Papok Szemináriuma" 133 és a püspökség Líceuma 17 fővel, továbbá a városi plébánia 4 és a püspökség palotája 5 egyházi személlyel. Összeírtak továbbá 3 olyan egyházi személyt, akinek nem ismerjük a hierarchiában elfoglalt helyzetét. A második fertályban csak 2 ismeretlen titulusú, de egyháziként összeírt személy élt. A harmadik városrészben volt az irgalmasok kórháza 15 és a szerviták kolostora 9 fővel. A külvárosokban egyedül a Hatvani hóstya második fertályában élt 4 egyházi személy, a trinitáriusok kolostorában. A városban 941 nemesi származású személy lakott, akik az összlakosság 5,57%-át tették ki. Abszolút számban a külvárosban élt több nemes, pontosan 486, a belvárosban pedig kevesebb, 455 fő. Ha viszont a lakosság számának arányait nézzük, akkor kiderül az, hogy az 5805 belvárosi 7,84%-a volt nemes, míg a külvárosok 11084 lakójából csak 4,38%. Az egyes fertályok között is különbségek voltak. A belváros első és második, valamint a Hatvani külváros második negyedének lakosságából több mint 10% volt nemes, ugyanakkor a belváros legpolgárosultabb negyedében, a negyedik negyedben csak 1,69%-ot tett ki a számuk. Ugyanúgy kevés nemes ember lakott a Cifra (1,46%), és a Makiári hóstya két negyedében (2,16, ill. 2,69%), kicsivel több: 3,49% pedig a Felnémeti hóstyán. A polgárok vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy a József-kori népszámlálás külön írta össze a polgárokat (a velük egy családban élő családtagjaikkal, tehát feleségükkel és gyermekeikkel együtt) és a polgárok azon leszármazottjait, akik már önálló családot alapítottak, de még nem szerezték meg a polgárjogot. Ez utóbbiakat nyugodtan tekinthetjük „potenciális polgároknak", mert az általános gyakorlat az volt, hogy - a nagyon ritka kivételtől eltekintve - előbbutóbb megkapták a számukra egyébként is könnyített formában megszerezhető polgárjogot. A polgárok száma 3059 volt, akik közül 551 (18,01%) volt a polgárjoggal rendelkező családfő és 2508 (81,99%) számított családtagnak. Döntő többségük, összesen 2279 fő (74,5%) a belváros négy negyedében lakott, míg a külvárosokban csak 1/4-ük, 780 polgár élt (25,5%). Ha a belváros és a külvárosok lakosságszámát nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy a belváros lakosságának 39,26%-a, a 33
