Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
A VÁROS NÉPESSÉGE 1687-1848 KÖZÖTT
A VÁROS NÉPESSÉGE 1687-1848 KÖZÖTT Pusztulás és újjáéledés (1687-1720) Heves megye népe 1686-87-ben történetének igen súlyos időszakát élte. A török alóli felszabadító harcok ekkor csaptak át a megye területére, s ennek nyomán leírhatatlan nyomor járt. Ahol a lakosság túlélte a háborút, a győztes csapatok elől kényszerült az erdőkbe, nádasokba menekülni. A lakosság távozását eredményezte Heves és Külső-Szolnok vármegye nemesi közgyűlésének 1686. június 19-én hozott rendelete is, mely felszólította az alispánt, haladéktalanul intézkedjék, hogy az Eger környéki falvakban lévő lakosok családjukkal költözködjenek át Szepes vagy más felvidéki megyébe, ahol biztonságot találnak. Aki ezt a rendeletet nem hajtja végre, annak barmait elkobozzák, házát felégetik. 69 Az 1686. december 20-án előterjesztett összeírás tanulsága szerint ekkor már a megye valamennyi faluja, Gyöngyöst és Gyöngyöspatát leszámítva néptelen. A lakosság szinte teljes szétszóródását nem csupán a háborús pusztítás, hanem az elviselhetetlen adóterhek elől való menekülés is okozta.' 0 Az elővárak: Szarvaskő, Sirok és Cserépvár eleste után sor került Eger várának ostromára. Ágyúk hiányában az ostromlók a kiéheztetés lassú, de biztos módszeréhez folyamodtak, ami elterjedt gyakorlat volt a visszafoglaló háborúk során, mivel kisebb létszámú sereget kötött le, és a felszabaduló erőkkel a fő hadszíntereken mérhettek csapást az oszmánokra. 1687. december 17-én fél évi ostromzár után a törökök feladták a várat. Az ostromló csapatokon és a papságon kívül a sereg vezérével, Caraffával együtt elsőnek vonult be Egerbe a császári Udvari Kamara képviseletében báró Fischer Mihály felső-magyarországi kamarai adminisztrátor, aki a vele együtt érkezett Domonkos Jakab harmincadost kinevezte a város bírájának. 7 1 A vár hosszú ideig tartó ostroma alatt a város lakosságának nagy része elmenekült, a mohamedán lakosság a várba húzódott. A környéken már a török időkben néptelen lett az egykor virágzó Álmagyar, Cegléd, Felnémet, Szőllőske és Tihamér falu. A források pusztaként említik még Andornakot, Felsőtárkányt és Ostorost is. Az 1687. évi várostrom idején néptelenedett el Egerszalók és Bakta község. 7 2 A visszafoglaláskor tehát Eger város majdnem teljesen néptelen, de az egész környék is öt mérföldes körzetben puszta, lakatlan volt. A várban 75 német muskétás tartózkodott, a városban pedig, a vár átadási alkupontjai által biztosított feltételek mellett, 51 olyan török család maradt, akik megtarthatták ingatlanaikat, többek között szőlőiket, és akik későbbiekben felvették a kereszténységet, s ettől kezdve egy ideig az újkeresztény megjelölést alkalmazták rájuk. 7 3 6 9 Szederkényi III. 1891. 180. 7 0 Soós 1955. 6., 1958. 22-23. 7 1 Szántó 1964. 354. 7 2 Soós 1975. 76., 160., 175., 203., 209., 395. 7 3 HML EÉGlt. XII-3/a/58. Liber 58. Katona 1975. 125-136., Soós 1975. 137-143., Kovács 1986. 91-98. 27
