Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
A VÁROS JOGI HELYZETE
Ha a város lerázhatta volna a megyék közvetlen fennhatóságát, talán több éven át változatlan adót fizettet vele a Magyar Királyi Kamara, sőt esetleg azt is elérhette volna, hogy a megadóztatott porták számát bizonyos mértékig csökkentsék. Ha a rendes évi adómennyiséget a város vezetői ettől függetlenül kivetették volna a lakosságra, az így befolyt adófelesleg a várost gazdagította volna. 3 4 1725. augusztus 31-én III. Károly király a város földesurának, Erdődy Gábor püspöknek kérelmére és más ismeretlen, de rangos közbenjárók hatására, akiknek a város 4400 forint megvesztegetési pénzt fizetett, privilégiumlevelet bocsátott ki Eger részére. Ebben megszüntette azt az állapotot, hogy a két megyében fekvő városnak a porták után kivetett hadiadót, miután beszedte adófizető lakosaitól, egyrészt Heves, másrészt Borsod megyének fizesse. Ettől kezdve a város a beszedett adót közvetlenül a hadi pénztárba fizette, s az elszámolást a hadiadóról, a saját házi és belső kiadásokról a földesuraknak és általuk a királyi Helytartótanácsnak kellett évről évre bemutatni. 3 5 1725-ben nem szűnt meg az a helyzet, hogy a város két megyében feküdt, csak adózási szempontból rendeződött helyzete. Azonban ettől kezdve a városnak Heves megyével lett szorosabb a kapcsolata, elsősorban azért, mert az egri püspökök, egészen vizsgált korszakunk végéig, Heves és Külső-Szolnok vármegye örökös főispánjai is voltak. (Ezért épült fel Egerben a megyeháza is 1749-1756 között!) Területének Borsod megyében fekvő része véglegesen csak a XIX. század első éveiben került Heves megyéhez. Az 1807. évi 29. tc. megszüntette Eger külön portáit és Heves megyéhez sorolta. Ettől kezdve Heves vármegye rótta ki a városra a háziadót és az egyéb közadókat. Az 1812. évi 5. tc. helyezte át a város Borsod megyei részeit, Szőllőske, Cegléd, Tihamér és Álmagyar pusztákat Heves vármegyébe. A szabad királyi városok egyik ismérve a szabad elöljáró választás volt. így volt ez akkor is, ha a Habsburg király a XVII. század második felétől kezdve befolyásának érvényesítésére a tisztújító gyűlésekre egy-egy biztost küldött minden ilyen városba, akik aztán a helyszínen könnyebben megvalósíthatták uruk szándékait. 3 6 A földesúri joghatóság alatt élő városokban kétféle módon választhattak bírót. Egyes városokban az a szokásjog alakult ki, hogy a bírót a város által jelölt polgárok (három vagy négy) közül a földesúr nevezte ki. A másik változat szerint a földesúr kandidált személyeket bírónak (többnyire a város által előzetesen megnevezett személyek közül), és ezek közül választott a városi polgárság. Egerben a Fenesy-féle egyezmény szerint a főbíró és a tanács jelölése a püspök-földesurat illette, a választása pedig a város lakosait. A városi magisztrátusnak joga volt az, hogy a város egyes, arra érdemesnek tartott lakosainak polgárjogot adjon. így a szabad királyi városokhoz hasonlóan lakosainak egy részét polgárnak tekintették, akik meghatározó szerepet játszottak a város életében. Közülük kerültek ki a városi magisztrátus tagjai. Ok rendelkeztek a 3 4 Nagy 1978. 219-220. 3 5 Eger c. lap 1930. február 15. 2. 3 6 Ember 1946. 554-555. 16
