Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT MŰKÖDÉSE, HATÁSKÖRE
hogy Egerben megszüntesse a koldulást. 58 5 Ugyanő 1736. november 26-án a tihaméri hegyen levő szőlőjét az egri ispotálynak, vagyis a városi szegényeknek adományozta úgy, hogy életében maga művelteti, és a jövedelemből minden szegény egy polturát kap naponként. Ezért az ott elhelyezett szegények naponként délután 4 órakor kötelesek lesznek az ispotály templomában összejönni és ott a Jézus Szíve litánián részt venni. Aki nyomós ok nélkül elmaradna, a aznap nem kapja meg az egy polturát. 58 6 A tanácsjegyzőkönyvek és az iratok megőrizték azoknak a kérvényeknek egy részét, melyekben a város magatehetetlen lakosai kérvényezik a szegényházba való felvételüket. 1777. január 24-én a tanács egy konkrét felvételi kérelem kapcsán úgy határozott, hogy az ispotályba olyan egri polgárokat lehet felvenni, akik régtől fogva adóztak, s ha megöregedtek és munkaképtelenné váltak, akkor utolsó szükségképpen ide költözhettek. 58 7 1 791. szeptember 16-án megvizsgálta a tanács a szegények ellátásának forrásait. A felsorolás elsősorban az alapítványokból befolyt jövedelmet, a templomi perselypénzekből erre a célra fordított pénzeket és végül a 12 házról-házra járó koldus által gyűjtött pénzeket említi. 58 8 A végrendeletek gyakran tartalmaznak olyan pénzösszegeket, melyekben a rendelkező vagyonából valamilyen pénzösszeget vagy vagyontárgyakat juttat a szegényház javára. Ugyanakkor egyes vagyonosabb polgárok, kanonokok alapítványokat tettek, amelyeknek kamatait a szegények gyámolítására fordították. Ismert a Deák Ferenc kanonok és Horváth Mihály tanácsnok adományából létrejött alapítvány, aminek kamataiból sokan részesültek. 58 9 A szegényház ügyeit a városi tanács által kinevezett szegényházi gondnok (curator) intézte. A XVIII. század végétől már többen is ellátták egyszerre ezt a feladatot. Feladatuk volt a szegényház vagyonának a kezelése, arról negyedévenként számadást készíteni a városi tanácsnak. Az éves számadást a tanács köteles volt a püspök részére felterjeszteni. Ezt azért is megkövetelte a földesúr, mert mind a püspökök, mind a káptalan időnként nagy összegeket adományoztak a szegényház javára. így például 1815-ben az érsek ezer forintot adományozott a szegényháznak. 59 0 Ugyanebben az évben a tanács jelentette a káptalannak, hogyan hasznosították a szegényház részére adományozott pénzeket. 59 1 A gondnoki számadások arra utalnak, hogy az évről évre növekvő tőke jelentős részét egri polgároknak kölcsönözte ki kamat ellenében. 59 2 58 5 Breznay II. 1934. 10. 58 6 HML Eger v. tjkv. V-l/a/12. 109-111. 58 7 HML Eger v. tjkv. V-l/a/38. 58 8 HML Eger v. ir. V-l/b/ B. XCII. B. 1415. 58 9 HML Eger v. ir. V-l/b/110. B. LXXIII. a 92. 59 0 HML Eger v. ir. V-l/b/267. B. CLIII. A. 259. 59 1 HML Eger v. ir. V-l/b/267. B. CLIII. 148. 59 2 Breznay II. 1934. 15-16. 133
