Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT MŰKÖDÉSE, HATÁSKÖRE
meghatározta a napszámbéreket, összeírókat küldött ki a szőlőhegyekbe. A város bírája ítélkezett azok felett, akik megszegték a hegyrendészet addig kialakult szokásjogát. A bíró büntette meg a tolvajokat és akinek az állatai kárt okoztak más szőlőjében. Ha a bűnös ellenállás nélkül engedelmeskedett a szőlőkerülőknek és a városbíró elé ment, vagy a gazda a marháját engedte a tilosból behajtani a városba, akkor enyhébb volt a büntetés, többnyire 6 forint, ha az illető bűnös ellenállt, akkor ennek duplája. Ugyanúgy súlyos bűnnek számított a napszám-limitáció megszegése is. (A gazdáknak 6 forint, a vincelléreknek és a napszámosoknak 30 pálca.) A 6 felfogadott kerülőnek egyenként meghatározták, hogy a határban és a pusztákon lévő hegyek, mezők, vetések mely területét kötelesek őrizni. A kerülők szolgálata egész évben tartott, melyért 30 magyar forintot kaptak. Ehhez járult még jutalékuk a tilosban talált marhák és tolvajok után. A szőlősgazdák kötelesek voltak szőlőjük után kerülőbért fizetni. A szőlőbirtokok összeírására a magisztrátus vagy a saját tagjai, vagy a tehetősebb polgárok közül összeírókat küldött ki. Az összeírás szőlőhegyenként történt, ahol az egyes birtokok nagyságát „Icapálló"-ban mérték. Az összeírok napidíja egy rénes forint volt fejenként. 49 8 A hegyrendészet része volt a munkaidő meghatározása is. 1719. március 10én a városi tanács szabályozta a munkavégzés idejét, hozzátéve, hogy az előző évben is ugyanennyi volt az. A limitáció szükségességét azzal indokolták, hogy a kapások a munkaidő egy részét heveréssel töltötték el. Kötelezővé tették, hogy a munkások „korán reggel dologhoz fogjanak, délben tizenkét órától csak egy órát pihenjenek, azután késő estig dolgozzanak". Az előírások szankcionálása hasonló volt, mint a napszámbér szabályokat megszegők esetében. 49 9 A város időszakonként ellenőrizte a szőlők megmunkálásának minőségét, így akarván biztosítani az egri bor jó minőségét. 1725. augusztus 21-én a városi magisztrátus az Eger vizén túli szőlőhegyekre és a vízen inneni részre 4-4 kiküldöttet rendelt, hogy a szőlők megmunkálását, valamint a pásztorokat ellenőrizzék. 1748. március 9-i, a hegybírák kapcsán már bemutatott átfogó statutummal a hegykerülők kötelessége lett a szőlők megmunkáltatásának minőségét, a munkabéreket ellenőrizni, a gyümölcs- és szőlőlopásokat megakadályozni. A szőlősgazdákat kötelezték, hogy szőlőérés, szüret idejére szőlőpásztort fogadjanak, akiket a kerülők ellenőriztek. A hegykerülőknek egész évben a szőlőhegyeken kellett tartózkodniuk. A vincellérek alapvető feladata volt a kapások munkájának felügyelete. Ha a vincellér tíz munkásnál kevesebbet irányít, akkor ő is köteles szőlőmunkákat végezni, s napszámot és konvenciót is kap. A statutum szabályozta a szőlőmunkások napszámbérét és a munkaidőt is. A városi magisztrátus által alkotott szabályrendeletet a püspök-földesúr jóváhagyta és azt közhírré tették. 50 0 49 8 HML Eger v. tjkv. V-l/a/8. 192-193., 200. 49 9 HML Eger v. tjkv. V-l/a/8. 98. 50 0 HML Eger v. ir. V-l/b/34. B. XXIV. a. 12. 117
