Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)

FÜGGELÉK

A forrásközlés elvei és az adatközlés szempontjai A történeti források közlésmódjának mindmáig nincs általánosan elfogadott szabályzata. 1920-tól napjainkig ugyan többször megfogalmaztak különböző elvi és módszertani kritériumokat, javasoltak követendő kiadási módozatokat, de ezek egyike sem általános érvényű forráskiadási szabályzat.

1 így a források közzétételének mikéntjét a szerzők, szerkesztők vagy a kiadók saját maguk határozzák meg. Kötetünkben az ún. átíró teljes közlésmódot választottuk, bizonyos engedményekkel. A mai helyesírás szerint írtuk át a szövegeket, tartalmilag önkényesen nem bővítettük, s nem hagytunk el belőle részeket. Idézeteknél, ha csak egy részt emeltünk ki, három ponttal jelöltük a hiányokat, az olvashatatlan vagy sérülés miatt hiányzó részeknél a szokásos [...] jelzést használtuk. A lejegyző nyilvánvaló elírására, tollhibájára szintén felhívtuk a figyelmet (sic!). A különböző rövidítéseket feloldottuk, a szavakat teljes alakjukban írtuk, a grammatikai jelzéseket érvényesítettük, a következetlen kis- és nagybetűs írásmódot a mai helyesírás szerint egységesítettük (B. = becsületes, Tettes = tekintetes, M. vagy Mlgos = méltóságos stb.). A külön- és egybeírásnál a jelenlegi szabályokat vettük figyelembe. A központozást a mai gyakorlat szerintire változtattuk, pontosvessző esetén értelemszerűen változtattuk vesszőre vagy mondatvégi írásjellé, az egybefüggő szövegeket bekezdésekre tagoltuk. Az instrukciók sorszámozásának különbözőségeit, egyazon utasításon belüli következetlenségeket, fölösleges ismétléseket (le 1 =o Először, 1. Először stb.) megszüntettük, egységesen arab számozásra változtattuk. Hangjelölések szempontjából forrásaink rendkívül sokszinűek, egy lejegyző esetén is következetlenek. Magánhangzóknál a hosszúságot javítottuk csakúgy, mint az a-o, i-j-y-y és é következetlen használatát, melynek meghagyása sok esetben zavaró értelmezést eredményezhetne (pl. varas szamara = város számára, kíntelen = kénytelen, törviny = törvény). Ragoknál az ú-ü hangzós változatokat a ma használatos alakokra változtattuk (-búl/-bűl = ból/-ből), viszont meghagytuk a szavak e-ö-vel írott variánsait (becsületes, böcsületes). Az eö jelöléseket ő-re cseréltük (eőkegyelme = őkegyelme). Mássalhangzóknál a mai ejtést és helyesírási alapelveket követtük (aggyuk, adgyuk = adjuk, lántz = lánc, öszve, összve = össze stb.). Morfológiai módosításokat nem végeztünk, nem változtattuk meg azokat az alaktani formákat és eseteket, melyek a mai magyarban másként, ritkán vagy egyáltalán nem használatosak (bízattatik, értetendő, szőlejek stb.). A személynevek írásánál az utóneveket mai alakjukban és helyesírásukkal közöljük, a vezetékneveknél a szövegben az éppen ott használt formát hagytuk meg. A tisztségviselői névsorokban a nemesi családneveknél az Orosz Ernő által használt alakot tüntettük fel elsőként,

2 a nem nemeseknél az egyik korabeli változatot emeltük ki, de mindkét esetben megadjuk zárójelben a forrásokban 1 MTT 1919-20. 3-24. p.; Vita a magyar forráskiadás... 1961. 205-215. p.; MOE 1974. 436-475. p.; A történeti források... 2000. 2 Orosz 1906. 133