Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT HATÁSKÖRE
Bányászat A kőbánya, melyet Gyöngyösnek jogában állt működtetni, biztosította a városbeli építkezések alapanyagát. Ezt a 18-19. században árendába adta, a város bevételei között mindig így szerepelt. Bányaügyben a tanács mindösszesen 3 határozatot hozott: 1762-ben a kővágáshoz szükséges eszközök beszerzéséről, 1800-ban a bányaterület rendben tartásáról, 1813-ban pedig a kövek áráról. 30 7 Pénz- és hitelügyek Gyöngyös saját gazdálkodását önálló pénzügyigazgatás mellett végezte, amely teljes mértékben elvált az adóügyektől. E tekintetben jellemző, hogy még a várost illető háziadót sem szerepeltették 1761-től a házipénztári számadásokban, csak az egyéb jogcímen befolyt jövedelmeket tüntették fel. 30 8 A város bevételeiről és kiadásairól való döntés, a hitelügyletek lebonyolítása, az egyes jövedelmek beszedése, azok felhasználása, a pénzkezelés módjának meghatározása, a városi pénztár működtetése, mindezek adminisztrálása, egyfajta számviteli fegyelem megteremtése és az ellenőrzés módjának előírása saját (és földesúri) jogszabályok által megszabott keretek között történt. A pénzügyigazgatás egyes elemeinek szabályozása a 18. században fokozatosan ment végbe, egyre nagyobb területeket vontak alá, tartalmában mindinkább modernizálódott és szakszerűbbé vált. A 19. század közepére a város pénzügyigazgatása már rendszerszerűvé alakult. A 18. században a pénzügyek szabályozását nem együttesen, minden területet átfogó módon végezték, hanem mindig egy adott feladathoz, ágazathoz, illetve pénzzel kapcsolatos tevékenységhez kötötték, annak kapcsán fogalmazták meg. Mindezekből a részintézkedésekből rakható össze az egész rendszer, s látható annak működése. A jogkörök meghatározása és a felelősség megfogalmazása alapvető a pénzügyek vitelében. A városigazgatás egésze a tanács és bíró hatásköre alá tartozott, így a pénzügyekben is jog szerint ők járhattak el. A döntéshozó maga a testület volt, a pénzek hovafordítását mindig ők határozták meg, a bíró itt csak korlátozott jogkörrel rendelkezett. 30 9 Viszont a felelősséget a pénzügyek vitelében már személy szerint a bíró viselte, mert a lebonyolítás a tanács megbízása alapján 30 7 HML V-101/a/5 684. p. (1762. február 6.), HML V-101/a/8 207-208. p. (1800. szeptember 6.), HML V-101/a/9 368. p. (1813. március 31.), Kovács (szerk.) 1984. 137., 217-218., 252. p. 1754-ben a város a Gyöngyösorosziban bányarész bérletét (?) határozta el. HML V-101/a/5 317. p. (1754. október 13.), Kovács (szerk.) 1984. 119. p. 30 8 HML V-101/b/219-253 Fasc. CCXXI. - Fasc. CCXL. (1761-1848). Ez a tény is arra utal, hogy a városi adó- és pénzügy csakis különválasztva vizsgálható. Az önkormányzat hatáskörében nem szólni róla pedig hiba, nélküle csonka a kialakított kép. Vö. Kállay 1989. 30 9 „...concludáltatott, hogy ordinárius bíró uram maga akaratjából a nemes tanács híre nélkül semmit ne vásároljon." HML V-101/a/6 63. p. (1766. május 21.) Kisebb vásárlásokra ő is adhatott commissiót. 70
