Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)

AZ ÖNKORMÁNYZAT HATÁSKÖRE

történjen, a közbátorságra nézve megállapíttatott, hogy minden utcában tanácsunk kebeléből utca inspectorok rendeltessenek, kik a fertálymestereket maguk mellé vévén a veszedelmes kéményeket megtekintsék, hogy a végzések szerint az olyatén rossz kéményeket le lehessen rontani..."

16

1 1785-ben már kéményseprőt is alkalmazott a város, aki köteles volt negyedévenként minden kémény megtisztítását elvégezni, kéményenként meghatározott díj ellenében: „A kéménysöprő minden fertály esztendőben tartozzon minden lakosnak, akár a nemes renden, akár contribuens légyen, kéményét megsöpreni. Minden kéménytől lészen fizetése, a szegény contribuens lakosétól 7 krajcár, a jobban bíró nemesekétől pedig 12 krajcár, avagy pedig amint a kéménysöprő megegyezhet." Hogy a munka ellenőrizhetővé váljék, előírták a kémények összeírását is.

16

2 1827-ben elrendelte a tanács, hogy akinek nem lenne épített kéménye, köteles azt csináltatni.

16

3 A tüzesetek, tűzvészek elkerülésére az épületek felügyelete mellett szabályozták azokat a helyzeteket és alkalmakat is, melyek tűz kitöréséhez vezethettek. Már 1684-ben szabályrendeletet hoztak arról, hogy a város belterületén rendkívül tűzveszélyes volta miatt tilos szénaboglyákat rakni.

16

4 A szemét és a pernye utcára hordását, lerakását nemcsak a város tisztasága érdekében tilalmazták, hanem a tűz elkerülése végett is.

16

5 A vásárok és piacok alkalmával a zsúfoltság miatt fokozottabban kellett vigyázni, s a meleg ételek árusítói is könnyen tüzet okozhattak. Ezért aztán többször is tűzgyújtási tilalmat rendeltek el mind a vásárokon, mind a piacon, különösen ha az időjárás is fokozta a tűzveszélyt, mint 1797 nyarán: „A mostani szörnyű nagy szárazság végett, hogy valamely szerencsétlen történet ne következzen, közakaratul elvégeztetett, hogy semmi szín alatt sem a belső, sem pedig a barom vásárban tüzet rakni, dohányozni avagy sütkérezni meg ne engedtessen. "

16

6 Rendelkezéseket hoztak a pipázókról, az utcai és vásári dohányzás megtiltásán túl még azt is megszabták, hogy otthon csakis a házban pipázhattak.

167 Tűzvédelmi okok miatt a kiskorúaknak megtiltották az utcákon a fáklyával való 16

1 HML V-101/a/9 97. p. (1809. május 17.), lásd még HML V-101/a/9 287. p. (1812. április 10.), HML V-101/a/10 624 p. (1824. május 11.), HML V-101/a/13 470. p. (1840. január 18.), Kovács (szerk.) 1984. 239., 246., 290., 332. p. 16

2 HML V-101/a/6 900-901. p. (1785. április 24.), 903. p. (1785. április 26.), Kovács (szerk.) 1984. 175-176. p. 16

3 HML V-101/a/l 1 251. p. (1827. április 28.), Kovács (szerk.) 1984. 296-297. p. 16

4 HML V-101/a/l 175. p. (1684. július 2.), Kovács (szerk.) 1984. 14-15. p. 16

5 „A szemét és pernye utcára való hordatása tilalmaztatik..." HML V-101/a/5 742. p. (1763. április 24.), Kovács (szerk.) 1984. 138-139. p. 16

6 HML V-101/a/8 16. p. (1797. augusztus 19.), Kovács (szerk.) 1984. 213. Lásd még HML V-101/a/6 502. p. (1778. április 24.), HML V-101/a/15 237-238. p. (1844. december 24.), Kovács (szerk.) 1984. 159-160., 343-344. p. 16

7 „...senki úton útfélen ne pipázzon, annyival inkább istállókban, gazos vagy szalmás helyeken, hanem ha valaki pipázni akar, házban pipázzon." HML V-101/a/4 282. p. (1735. május 14.). HML V-101/a/8 16. p. (1797. augusztus 19.), HML V-101/a/l 1 393. p. (1827. szeptember 1.), HML V-101/a/13 197. p. (1838. június 16.), Kovács (szerk.) 1984. 88-89., 213., 299., 317. p. 44