Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)

AZ ÖNKORMÁNYZAT HATÁSKÖRE

ban („minekutána a város majd ezer házakkal szaporodott") már négy éjjeli vigyázó foglalkoztatását írták elő.

13

1 Külön meghatározták a városházának, mint középületnek a felügyeletét. 1784. május 10-én a bakterek instrukciójában a következő olvasható: „A strázsán levő úgy tartozik az udvarra is vigyázni, hogy sem nappal, sem éjjel valami kára a városnak ne történjen, az udvarból sem maga, sem más által semmit elöljárója híre nélkül elvinni ne merészeljenek, máskülönben ha tapasztalódik olyatén pákosztosság valamelyiken, annyiszor amennyiszer észre vétetődik, ha a strázsa meg nem tudja mondani, ki cselekedte, a strázsa 25 pálcával fog büntetődni. "

I3

2 1847-ben a városháza őrzését a hajdúk és levélhordók kötelességévé tették, ellenőrzésükre 133 pedig a vásárbírót rendelték. A vásárok és piacok idején a városba nagyobb számban érkező idegenek miatt a szokásostól eltérő, fokozottabb közbiztonsági intézkedéseket kívántak meg. Ezt azonban nem külön rendeletekkel szabályozták, hanem a vásárokra felügyelő személyek számának növelésével, úgy, hogy a vásárbírón és segítőin, azaz a polgárokon kívül a tanácstagokat is kirendelték felügyelőknek.

13

4 Valószínűleg magától értetődőnek vették, hogy a vásári és piaci közbiztonságért elsődlegesen a vásárbíró felelős, ezért ezt külön nem is foglalták instrukciójába, a számára kiadott, általunk ismert hivatali utasítások közül csak egyben fogalmazták meg, ott is általánosságban, egy fél mondat erejéig: „Minden módokat elfog követni biztos úr, hogy a jó rend és közbátorság hathatósan eszközöltessen... "

13

5 A vásárok árusítási rendjét, a mértékek ellenőrzését természetesen Gyöngyösön is megszabták, erről a későbbiekben részletesen szólunk. A közrend megőrzése és fenntartása érdekében büntették a rendbontókat, garázdálkodókat, a tiltott szerencsejátékok élvezőit. 1845-ben pedig a tanács jutalmat helyezett kilátásba azoknak, akik az utcai lámpákat összetörő „kicsapongókat" feljelentik.

13

6 13

1 HML V-101/a/5 294-296. p. (1754. április 24.), HML V-101/a/10 565. p. (1823. november 22.), Kovács (szerk.) 1984. 118., 288. p. 13

2 HML V-101/a/6 820-834. p., Kovács (szerk.) 1984. 171-172. p. 13

3 HML V-101/a/16 187. p. (1847. május 1.), Kovács (szerk.) 1984. 351. p. 13

4 1726-ban a Szent Orbán napi vásárra kijelölték a tanácstagokat a helypénz beszedésén kívül „tolvajok s káromkodók és veszekedök megzabolázására." HML V-101/a/3 291. p. (1726. május 20.) A koldusok nagy számú megjelenése ellen is intézkedtek: HML V101/a/14 25-26. p. (1841. május 15.), Kovács (szerk.) 1984. 325. p. 13

5 HML V-101/b/93 Fase. CIV. 57. (1831. május 7.) 13

6 „Hogy a város lakosai között történhető ízetlenkedések, verekedések, lármák, káromkodások annál is inkább eltávoztassanak, először is adatván teljes hatalmat a nemes város bírájának, hogy éjszakának idején vagy nappal is a kóborló, káromkodó, verekedő embereket megfogatván érdemek szerint szabadosan büntettessenek." HML V-101/a/6 19-20. p. (1765. április 24.), - 1715. május 4-én „...determináltatott az is, hogy a kockások vásárkor s mind egyébkor ha kockázáson tapasztaltatnak, megfogatván megcsapattassanak, s a városból kivettessenek." HML V-101/a/2 553. p., HML V-101/a/15 244. p. (1845. január 11.), Kovács (szerk.) 1984. 140., 48., 345 p. 39