Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
AZ AUTONÓMIA KERETEI
A gazdasági jogkörök alakulása A város elöljáróinak megválasztása során végbement változások a legjellemzőbbek, mellette azonban más területeken is megmutatkozott a privilegiális jogok eltérő értelmezése. A 18. század közepétől egyre gyakoribbá vált a vitás ügyek egyoldalú lezárása, mégpedig oly módon, hogy a földesurak úriszéki végzéssel hozták meg döntésüket. A kötelező érvénnyel bíró határozatok, melyek a városigazgatás szinte minden területét érintették, önkormányzati szempontból nagyfokú korlátozottságot jelentettek, így a polgárok jogosan érezték, hogy jogsérelmet szenvedtek, melyet 1821-ben az uralkodóhoz benyújtott beadványukban részleteztek. A város által megfogalmazott pontokat ugyan nem ismerjük, de az azokra adott válaszból és vármegyei véleményből egyértelműen kiderül, hogy hol kerültek hátrányos helyzetbe, milyen jogaiktól fosztották meg őket, mely területeken kértek állásfoglalást, és a főhatóságok jogértelmezése milyen változtatásokat javasolt. A beadványban leszögezték, hogy „a polgárok közboldogságának védelme és a kiváltságbélijussoknak szabad fenntartása nyilvánvaló akadályt szenvednek. " 5 4 Elsőként a tisztviselők szabad választási jogának megsértését, a jelölés módját, a számadások ellenőrzésének mikéntjét tették panasz tárgyává, amivel a földesurak a személyi kötődés révén kialakítható függőséget kívánták megvalósítani. A választás rendjét az előzőekben már részleteztük, a számadások ügye az, amiről még nem szóltunk. A város gazdálkodásának ellenőrzése 1814-ig a tanácsot és a város közösségét illette meg, amit a földesurak saját hatáskörükbe kívántak vonni. A válasz szerint ugyan erre vonatkozó előírást a privilégiumok nem tartalmaznak, de a szokásjog alapján a tanács és a közösség gyakorolta, így ez utóbbi mód a továbbra is követendő, de vita esetén a fellebbezési fórum az úriszék lett. 5 5 A második pontban a bírói jogkör korlátozottá tételét és a beavatkozás jogtalan voltát bizonyították. A városi büntetőbíráskodás és „polgári bíróság" elé tartozó ügyekben mind gyakrabban az úriszék ítélkezett. Valójában a földesurak nem igazán a bűnügyekben kívánták hatalmukat megnövelni, hanem a polgári eljárásokban. Az osztályegyezségek és örökösödési ügyek sokkal fontosabbak voltak számukra, hiszen ez már birtokjogi és vagyoni következményekkel járt. Nem volt mindegy ugyanis, hogy a végrendelkező és az örökös melyik földesúr fundusán lakott, átkerült-e az egyezséggel vagy végrendelettel ingatlan másik földesúr fennhatósága alá. Mindennek az adózásban is voltak vonzatai, így nem véletlenül kívánták a földesurak saját hatáskörükbe és ellenőrzésük alá vonni. Hogy a polgári bíráskodás jogköre vagyoni jogokat érintett, egyértelműen megmutatkozott akkor, amikor valamely polgár örökös nélkül hunyt el. Gyöngyös joggyakorlatában ilyenkor vagyona a városra háramlott, most viszont ezeket a javakat a földesurak maguknak ítélték. Az árvák vagyonának kezelése szintén a város jogában állt, ennek elvétele is jogsértő volt. 5 4 HML V-101/b/23 Fase. XXX. 52. 1. fol. (é. n.) 5 5 HML V-101/b/23 Fase. XXX. 52. 1-2. fol. (é. n.), 58. 1. fol. (1836) 19
