Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
3. SZÉNBÁNYÁSZAT
csak nagy erőfeszítések árán lehetett a vizet kimeríteni az elöntött bányából. A kőszenesek számára ideiglenes szállásokat építettek. Biztonsági okokból - önvédelmi céllal - puskákkal szerelték fel őket, hogy adott esetben a csavargókkal szembeszállhassanak. Kizárólag csak karintiai bányászokat alkalmaztak. Emellett intenzív kísérleteket végeztek a szén használhatósága céljából. Amikor a termelés megindult, a szén eladása okozott gondokat. Végül fedett széntárolókat kellett építtetni az uradalom ácsaival. A kísérletek közben mindvégig a tüzeléshez alkalmas szenet keresték, amelyet a téglaégetőben fel lehet használni. Az egri püspöki uradalom Vécsey-völgyi téglaházánál a téglaégetők nem akartak tüzelni vele, mert büdös volt. Végül Farkas János személyesen rakattatott szenet a kemencébe, ami jól égett. Közben folytatódott a széntermelés a baktai erdőben. 1796 októberében még a téglaházhoz szállítottak szenet. A bánya termelése 1796. március-október hónapok között tartott Egerbaktán. Végül is a baktai szén nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért a bánya művelését 8 hónap után abbahagyták. 9 6 1796. november 9-én Sartori József levelet írt Eszterházynak Sopronból, mivel a püspök elküldte a mérnökét azért, hogy az egerbaktai szenet a brennbergivel összehasonlítsa. A baktai szenet megvizsgáltatta bányászokkal, akik véleménye szerint nem is kőszén, hanem palaszén. Egyes mesterek szerint lakás fűtésére alkalmas lenne a baktai szén, de sok fa kell hozzá. Azt ígéri, hogy visszatérése után megkísérli a baktai szénnel való téglaégetést. 9 7 Farkas János az általa felfedezett püspöki bányában felszínre hozott egerbaktai kőszén használatát hiába erőltette. Az egri városi magisztrátus nem fogadta el javaslatait, főként azért nem, mert három évi kísérletezés ellenére sem sikerült hasznosítani a szenet az egri téglaégetőben. Farkas János, aki az egri püspök építkezéseinek a vezetője volt, az idők során anyagilag és erkölcsileg is tönkrement, mindenét elárverezték, s a vállalkozásai sikertelennek bizonyultak. 9 8 Bátor-Szarvaskő A területen 1840-1860 között Bátor és Szarvaskő községek határában kezdték el a szenet bányászni. A bányát Egertől északra Bátor, Szarvaskő és Egerbakta helységek között nyitották. Az új szénbányák helyét nem lehet pontosan megjelölni, a kortársak közül Montedegói Albert Ferenc is a bányát bátor-szarvaskői bányaként említette. 9 9 A továbbiakban ezért bátor-szarvaskői bányának nevezzük. Az egri káptalan földjén, a bátori erdőben létező kőszénbányát a káptalan 18421845 között 3 évre évi 20 forint bérösszegért Morandi Pál egri polgárnak bérbe adták. A kezdeti sikertelen próbálkozásnak csak annyi lett az eredménye, hogy Morandi „a bányától a csinált útig vezető utakat szekerek járásra alkalmassá tette". 10 0 9 6 LÉNÁRT A., 1982-1983. 198-201. 9 7 VML. Esterházy-család pápai-ugodi hitbizományi levéltára. Lapsz.: 40. Nr. ° 270. 9 8 LÉNÁRT A., 1982-1983. 198-201. 9 9 MONTEDEGÓI ALBERT F., 1868. 432-436. 10 0 HML. XII-2/c/12. B-3-236. Egri Káptalan Magánlevéltára. Nagypréposti iratok. II. 40
