Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)

3. SZÉNBÁNYÁSZAT

1790-1800 között Orczyék Párádon, de Orosziban is bányászták az érceket. A parádi ércek és a színpor értékesítésére Orczyék bányatársulata 1801 májusában a Nógrád megyei Szinóbányán, ahol Orczyéknak régi birtokaik és régi ércbányáik voltak, felépítettek egy fémkohót, amelyben 1801-1810 között feldolgozták a parádi színport. Viszont az ércek gyenge fémtartalma miatt 1810-ben Párád-Vörösvár-hegyen beszüntették az ércbányászatot.

8

5 3. SZÉNBÁNYÁSZAT A XVIII. század derekán a Bükk vidéke bányászatilag még feltáratlan területnek számított hazánkban. A Bükk kőszéntelepeinek felkutatására 1764 körül az egri püspöki uradalom tette meg az első lépéseket. Gr. Eszterházy Károly egri püspök hatalmas építkezésekbe kezdett. A középítkezésekhez szükséges nagy mennyiségű építőanyagra (fa, kő, vas, pala, tégla stb.) volt szükség, melynek az előállítása jelentős, ún. háttéripar meglétét kívánta. Különösen sok téglára volt szüksége, és a területen addig létesült nagyszámú téglaégető kemencét a korábbi fatüzelés helyett a püspök kőszénnel kívánta futtetni. Jelenlegi ismereteink szerint 1764-ben említik először a kőszén előfordulását a Bükk vidéke területén. 1764 novemberében Ulrich János püspöki uradalmi kormányzó jelentette az egri püspöknek: „abba a nyomozásba estem, hogy kőszenet találhatnánk-e hegyeinkben. Hofner János lakatos egri fi és koros ember valami nyomát emlegette, hogy régente Tárkányon lett volna valami olasz ember, ez talált volna kőszenet az Apátfalva felé való hegyekben ".

8

6 Bélapátfalva Az előbb említett itáliai ember azonos Carlo Adami márvány faragóval, aki a felsőtárkányi márványbányánál dolgozott az 1759-1761 közötti években, s ő az, aki felfedezte a kőszenet a Bélapátfalva felé való hegyekben.

8

7 Az apátfalvi kőszén később sem keltett különösebb érdeklődést. 1851-ben Fényes Elek is említette a kőszén előfordulását.

8

8 Szénre utaló nyomok a Cakod-hegy tetején is ismertek voltak az agyagbányában, amelynek az anyagát a helybeli kőedénygyár is használta a XIX. század második felében. Az itt feltárt széntelepecskéket, vagy inkább széncsíkokat művelésre alkalmatlannak ítélték. Hasonlóképpen a Bélkőről lejövő Lencse-völgy felső részén is megtalálták a szenet. A csekély széntelepet itt sem tartották fejtésre érdemesnek.

8

9 8

5 SOÓS I., 1966. 18-20. Valószínűleg XVIII. századi adatokra támaszkodva írhatta Magda Pál 1819-ben a már addigra megszűnt ércbányászatról: „Azonban a reménység Párád «[ellett] a Mátra északi oldalán rézre és ezüstre bányát nyittatott". - Magda P., 1819. 378. 8

6 BÁRCZY Z., 1960. 47. 8

7 SOÓS I., 1970. 17. 8

8 FÉNYES E., 1851. I. 29. 8

9 SCHRÉTER Z., 1927. 56. 38