Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
2. SZÍNESÉRCBÁNYÁSZAT
közvetett bizonyítéknak tekinthető a Pásztón feltárt XII-XIII. századi üveghuta, vagy Bodonyi Márton - feltehetően Bodonyban - 1507-ben már létező üveges műhelye. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy a pásztói ezüstbányászatot nem csupán Marsigli állítása bizonyítja, hanem egy fennmaradt dokumentum is igazolja. Borsiczky János magyar kamarai alkalmazott 1688. július 15-én jelentette a pozsonyi magyar kamarának, hogy hivatalos kiküldetésben Pásztón járt. Itt alaposan megvizsgálták a török alatt elpusztult vidéket, s ennek során ezüst- és sóbányahelyeket mutattak neki. 5 5 Feltételezhető a korszak sajátos viszonyainak következtében az, hogy Pásztón a török uralom kezdeti időszakában a bécsi udvar előtt titokban tartott ezüstbányászat folyt. 5 6 Luigi Fernando Marsigli (1658-1730) olasz származású császári hadmérnök 1686ban részt vett Budavár felszabadításában, ismerte Magyarországot, és egy földrajzi leírást készített a Dunavidékről. Az 1700-ban megjelent „Danubialis operis prodromus" műve 38. lapján azt állítja a Heves megyében bányászott aranyról, hogy az egész Magyarországon a legtisztább és legfinomabb arany, színe ragyogóan sárga, de ezek az ércerek most már teljesen kimerültek, s a bányaműveket szétrombolták. Marsigli szerint Pásztó körül az arany ezüsttel együtt fordul elő". 5 7 Gorove László egri történetíró szerint az arany középkori lelőhelye a Mátrában Gyöngyösoroszi volt. 5 8 Munkájában Marsigli szövegének magyarázatául írta: „A régi hagyományok szerént bizonyosnak tartják,, hogy ilyen nemű bányák a Kis Oroszin felül fekvő Mátra hegyeiben találtattak legyenek, melyek még a múlt - XVII. - századnak elején munkálásban voltak". Gorové olyan megfogalmazást kölcsönöz Marsigli művének, amely szerint a mátrai aranybányákat az ellenség - azaz a török - rombolta volna szét. 59 1699-ben felújítják az Oroszi felett magasló Aranybányabérc nemesérc bányászatát, amely egyes bizonytalan híradások szerint a középkorban hazánk legfényesebb aranyát adta, s a török alatt szűnt meg. 6 0 Bél Mátyás 1730-35-ben írt Heves megye ismertetésében a mátrai arany- és ezüsterekről, s Gyöngyösoroszit említi. 6' Másutt a Mátrából előkerült termésaranyról, amely szerintem csak Gyöngyösoroszival hozható kapcsolatba, ezt írja: „amikor Egerben jártunk, mi magunk is láttunk néhány különböző vastagságú és alakú termésaranyágacskákat. Egyesek olyanok voltak, mint a szalmaszál, mások ennél is vékonyabbak, ismét másokat, mintha mester keze csavarta volna össze. Ezeket, a selyemszálak mód5 5 BOROVSZKYS., 1909. 172. 5 6 SOÓS I., 1966. 12. 5 7 SOÓS I., 1966. 12. 5 8 GOROVÉ L., 1876. 285. 5 9 SOÓS I., 1966. 12. - Marsigli Heves megye középkori aranybányáiról ezt írta: „In provincia Hevesiensi Auruni Natura sua praestantissimum et Colore maximé flavo, sine rutilo conspicium, olim effadiebatur, verum temporis lapsu venae aut penitus exhaustae sunt, aut certe per hostium injuriam penitus destructae. Nam aetate nostra nusquam quod quidem norim aerariae fodinae coluntur". Magyar fordításban: Heves megyében valaha bányásztak aranyat, mégpedig termésaranyat, mely igen sárga, nem vörös színű, ám idővel elapadt az ér, vagy egészen kibányászták, vagy - ez bizonyosabb - az ellenség teljesen szétrombolta a bányákat. Jelenleg, amennyire tudom, egyetlen ércbányát sem művelnek. 6 0 SOÓS I., 1975. 228.; TAHY G., 1837. 27. ű l BÉL M., 1968. 9. 32
