Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
18. LŐPORGYÁRTÁS
hoz való asztalt. 167 9 1564-ben a belső várban, a Szent János templom oldalában összeírták, hogy „az olasz szárazmalomban" annak minden szükséges felszerelése megtalálható. Ez az olasz szárazmalom már az 1562-es leltárban is szerepelt. 168 0 A malom elnevezése, amely gabonaőrlő lehetett, az összeírásban olasz malomként szerepel. 168 1 Ez a várbeli járgányos szárazmalom, amelyet szamár, szarvasmarha vagy ló hajtott, több egymást követő összeírásban előfordul. Az már az érdekességek közé tartozik, hogy fennmaradt egy közel féltonnás kőből faragott törőmozsár, amely külön nem szerepel az összeírásokban. így önmagában nem lehetett egy járgányos malom része, sokkal valószínűbb, hogy ugyanarról a lőportörőmozsárról van szó, amely már a vár 1553-as, és az 1554-es hadileltárában is előfordul. 168 2 Az egri várban tárolt, békeidőben is nagy mennyiségű lőpor, hogy mindenkor friss és használható maradjon, nem kis feladatot rótt a tüzérekre. A korszakban az elöregedett lőport ecettel frissítették fel. Éppen ezért nem véletlenül létesült a várban a XVI. században ecetfőzőház. Meglétére legelőször az 1558. március l-jén felvett leltár utal. Az 1557-58-as várvizsgálatok során 20 hordó ecetet írtak össze az élelmiszerek között. 168 3 Az 1564-es hadileltárban feljegyezték, hogy a palota alatti pincében 8 edény ecetet tároltak, melyek közül csak az első edényben 16,5 köböl volt. 168 4 Az ecet menynyisége jóval több, mint azt az élelmiszerek tartósítása igényelte volna. Az 1562-es várleltárban szerepelt Vid mester házában: „Egy öreg por törni való réz mozsár törőivel". 168 5 Szokás szerint az elöregedett lőport összetörték, és ehhez külön rézből készült törőmozsarat használtak, majd a port ecettel meglocsolták és megszárították. A várbeli XVI. századi ecetfőzőház a jelenleg Ispotály-pincének nevezett helyen működött. 167 9 LÉNÁRT A., 1990. 54-57. 168 0 LÉNÁRT A., 1990. 53., 61. - Más adatokból tudjuk, hogy a szárazmalomnak a közepén állt a forgó függőleges tengely, s az ebből kinyúló rudak elé fogták a lovakat. A malomban a nagy kerék fogai hajtották az orsót, ez pedig a futókövet. A futókő közepén nyílás volt, ebbe hullt bele a megőrlendő gabona, amelyet a centrifugális erő a kövek közt a periféria felé hajtott, ahol az felaprózódott. Minél súlyosabb, s minél érdesebb volt a kő, annál finomabbra zúzta a gabonát, s minél magasabbra volt állítva a futókő, annál durvább őrlemény készült. 168 1 Az olasz kísérőjelző nem tévedés, mert a malomtípust valóban olasz mérnökök honosították meg hazánkban. Alighanem bütykös tengelyre járó kölyűs malom lehetett. - Dr. Endrei Walter lektori pontosítását e helyen is köszönöm. 168 2 A fennmaradt portörőmozsarat egri darázskt5ből, azaz édesvízi mészkőből faragták. Ez a mozsártörő hengeres testű edény, amely a talpán és a szájperemén kiszélesedik, s közepén hurkaszerű vastagodással készült. Külső oldalán egy kiöntőnyílás található rajta. A mozsár méretei: magassága 114 cm, edény falvastagsága 15 cm, belső szájátmérője 67 cm. Űrtartalma 352,4 dm 3. A portörőmozsár mostani állapotában bizonyosan hiányos tárgy, mert belső oldalát valószínűleg eredetileg rézlemez borította. Ezt a portörőmozsarat a tanulmányhoz mellékelt középkori ábrázolás szerint két ember kezelhette. A tárgy a kazamatákban kiállításon látható. 168 3 ILLÉSY J., 1894. 217. 168 4 DIV. LUK. TA. 120-81. 168 5 SZABÓK., 1881. 756. 289
