Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
17. SALÉTROMGYÁRTÁS
romnyerési eljárást is. „Az salétrom földnek kapálására nézve mind hogy nemes, úgy paraszt emberek házoknál és csőrökben [csűrökben] is szokot indifferenter [egyaránt] salétromos föld egy üb is, másut is rep eriáltatni [találtatni], melynek szabadjában való kikapáltatássa és a' hellyet más fris földel való megtöltése, honnan az lakos gazdának is semmi kára nem következet, császár idejében is patentaliter volt publicálva [rendeletileg kihirdetett volt]". 161 8 A magyarországi salétromfőzésnek a korszerű átszervezése és fejlesztése Mária Terézia nevéhez fűződik. A sziléziai háborúk hatására 1742. május 5-i rendeletében szabályozta a salétromtermelést, a puskaporkészítést, a salétrom forgalmazását. Eszerint csak megbízható emberek foglalkozhatnak ezzel a mesterséggel, árulni csak azoknak szabad, akinek erre a főtüzérségi hivataltól engedélyük van, és ha az Udvari Haditanács is megadja nekik az engedélyt. A rendelet 4. pontja eltiltotta a zsidókat a salétromtermeléstől és a puskapor árulásától. A termelés növelése, korszerűsítése céljából szakembereket küldött ki. Több, ezzel a kérdéssel foglalkozó könyv is megjelent 1778-ban. 161 9 Az 1742. május 5-i királyi rendelet 5. pontja rendelkezése szerint a salétromfőzésre különös szabadságot adó hiteles oklevéllel ellátott salétromfőzők kötelességévé tette, hogy a helybeli elöljáróságoknál jelentkezzenek, a használandó telkekről és földekről előzetes szerződésük legyen. Csak ilyen szerződések birtokában kezdhették el a főzést. Kötelezték őket, hogy ahonnan a földet kiásták, a gödröket feltöltsék, a keletkezett károkat a lakosoknak térítsék meg, s tiltották nekik a lakók boszszantását és zsarolását. 162 0 Ezen kívül Mária Terézia nagy számmal hozatott be sziléziai mestereket, több kedvezménnyel és fizetéssel. 162 1 Mária Terézia rendelkezéseinek a hatására a szileziták szinte mindenütt megjelentek. A lakóházak földjének kiásására alapozott salétromnyerő eljárást - mely a történelmi Magyarországon ismert volt - élesztették fel széles körben a bécsi udvar támogatásával. Ily módon tévesen szilezita módszernek tartja az irodalom a salétrom-kitermelő eljárásukat. Az udvar az intenzívebb salétromnyerési módokkal és megbízható emberekkel való termelést helyezte előtérbe. Ebből az 1742-es rendeletből is kitűnik: az udvar támogatta az ásással való salétromnyerést. A szileziták azért kedvelték a lakóházak ásását, mert az így nyert salétrom előállítása olcsóbb volt mint a salétromszérűkön való termelés. Ráadásul ásni csak akkor kezdtek, ha már előzetesen megbizonyosodtak a kitermelendő föld mázsánkénti salétromtartalmáról. A XVIII-XIX. századi országleírások gyakran említették általában, konkrétumok nélkül, hogy Heves megyében salétromot főztek. Többek közt 1793-ban Blaskovits József, 162 2 1840-ben Horváth Mihály 162 3 írt róla. A megyebeli salétromfőzésre kevés adatunk van. 161 8 KOVÁCS Á., 1981. 56.; HECKENAST G., 1959. 32. 161 9 KOVÁCS B., 1941. 14. - A salétromtermelés előmozdítására írt könyvet propagandisztikus céllal Stefan Haeckel császári-királyi salétrom-tiszttartó. Ezt a munkát Rácz Sámuel (17441807) egyetemi tanár fordította le magyarra 1780-ban. Lásd: RÁCZ S., 1780. 1-63. 162 0 HML. IV/l/d. 319. Salétromfőzők ellenőrzése. 1846. III. 3. 162 1 KOVÁCS B., 1941. 14. 162 2 BLASKOVITS J., 1793. 21. 162 3 HORVÁTH M., 1840. 144. 277
