Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)

15. VAS- ÉS FÉMFELDOLGOZÓ IPAR

nyújtóhámort, a mai hengermű elődjét, ahol a durvahámorban frissített bugavasat kerék- és hordóabronccsá, sín- és rúdvassá, nyújtott vassá, lemezzé dolgozták fel.

142

8 r j "l r 31. kép. Vashámorbeli kovácstűzhely és fújtató rajza Kiszely Gy„ 1968. 79. A mai Heves megye területén a vizsgált időszakban Egerben, Szilvásváradon és Nagyvisnyón létezett vas- és fémfeldolgozó üzem. Egerben a várban a XVI. század második felétől a XVIII. század elejéig fennállt és használatban volt egy öntőműhely és egy kovácsműhely. Az ágyúöntés Az ágyúöntésnél az irányító tüzérmesteren és segédein kívül öntőforma-készítők, kőművesek ácsok, kovácsok, fazekasok, festők és földmunkát végző, anyagszállító, fújtatót taposó, fűtő, tisztogató napszámosok, mintegy 30-40 ember dolgozott egy-egy munkafolyamatnál. A személyzeten kívül az ágyúöntéshez feltétlenül kellett öntő-, olvasztókemence, a kemencéhez vagy kohóhoz fújtató, az ágyúcső öntési formája, anyag, egy sor szerszám. A kemencét vagy kohót kőművesek rakták össze agyagból és tűzálló téglából. Szokásban volt, hogy az ácsok és kőművesek által megépített kemence fölé deszkából színt, ún. „sufnit" emeltek, amely ajtóval volt zárható. A kemence szája elé, arra a helyre, ahová a megolvasztott fémet kicsorgatták, a napszámosok gödröt ástak az ágyúcső formájának befogadására. Ebbe - a kőművesek által szilárdan megalapozott - gödörbe állították bele a megöntendő ágyúcső agyagból 142

8 SOÓS I.-KISZELY GY.-ZÁDOR T., 1960. 7. 240