Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)

13. PAPÍRMALMOK

volt a sajtóra. A sajtók fajtái műveleti sorrendben: kád vagy rakosó, nedves-, száraz-, simító-, enyves-, reszelő-, bálázósajtó. 25. kép. A merítő és a rakosó munkája a papírmalomban Karezag G., 1987. 85. A rakosósajtóban a duzma két vastagabb deszkalap között préselődött. A kisajtolt duzmát a fektetőlegény szedte ki a sajtóból, aki a fektetőszéknél állt. A fektetőszék mellé helyezték a fektetőpadot, amely egy 4 lábú, de ferde síkú, 0,8-1,2 m méretű lap volt. Erre szedte a fektetőlegény a nemezről a félnedves papíríveket. A selejtet kiválogatva összeállította az ún. fehérduzmát, kb. 10 ív lapból álló mennyiséget, amit az itt elhelyezett nedves sajtóban deszkalapok között kisajtolt, majd azután a száraz sajtóba helyezte az anyagot. A még mindig nedves papírt a szárítópadláson, vagy a szabadban nyári szárítóhelyen kifeszített, többnyire lószőrből font kötélre, esetleg vékony lécekre 2-4, 6-8 ívenként együttfogva felteregettek. A szárítópadláson több sorban kiteregetett lapokat az 1820-as évektől kezdve fűtött levegővel szárították. A következő művelet az enyvezés volt. Az enyvkonyhában beépített tűzhelyen főzték az enyvet egy üstben, amely vas- vagy sárgaréz nagyméretű üst volt 0,8-1,2 m átmérővel. A megfőtt enyvet szűrőnemezen, vagy vékony posztón átszűrték. A merítőműhelyben elhelyezett másik üstben elkészítették az enyves vizet, amelybe összetört timsót kevertek. Az egymásra rakott nedves enyves íveket egy ún. enyvsajtóban gyorsan kisajtolták, majd megszárították, többnyire a szárítópadláson. A papír simítására a XVIII. század derekáig használták az araboktól átvett simítókövet, amely egy fába foglalt márványdarab, vagy achát, esetleg üveg volt. Ezután a 214