Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)

BEVEZETŐ

megkezdődött a terület újjáépítésének és újratelepítésének hosszú folyamata. A kutatás befejezéséül elvben 1849-et vettem korszakhatárnak, mert ekkor a magyarországi feudalizmus korszaka lezárult, megkezdődött a gazdasági élet tőkés átalakulása. A korszakhatárok nem teljes egészében merevek, mert azoknál az iparágaknál, amelyeknek volt értékelhető korábbi előzménye (pl. érc-, kőbányászat, üvegipar, serfőzés, téglagyártás, salétrom-, lőporgyártás stb.) kivételt tettem. Hasonlóképpen eltekintettem a szigorú korszakolástól mindazokban az esetekben, amikor az ismertetett iparág létesítménye tovább működött 1849 után. Ezt tettem azért, hogy egyfajta kitekintést nyújtsak. Ily módon sikerült igazolni azt is, hogy valójában hány olyan létesítmény működött később a gyáripari korszakban, amely még manufaktúrák korában keletkezett. Az ipartörténeti kutatást a jelenkori Heves megye területén végeztem el. A terület földrajzi ismertetése, ill. a Heves megye közigazgatási határainak a változásai című rövid összefoglalásokban vázoltam azt a sajátos földrajzi tájat és történetileg kialakult mai közigazgatási teret, amely megszabta az elmúlt évszázadok ipari tevékenységének a kereteit. Az egyes iparágakhoz kapcsolódó manufaktúrákat és különböző vállalkozásokat az iparágak tematikus sorrendjében az alapanyag-kitermelő iparoktól a feldolgozó iparok felé haladva, a települések alfabetikus sora szerint vettem számba. A különböző iparágaknál ismertetem az ágazat legfontosabb történeti előzményeit, a főbb technikai sajátosságokat, a termelés technológiai menetét. Ezt azért tartom elengedhetetlenül fontosnak, mert bizonyos sajátos szakkifejezések az egyes cégek történetének ismertetése során óhatatlanul felszínre kerültek, s így ezeket nem kell külön szómagyarázatokkal ellátni. A tanulmányt kiegészíti a jegyzetapparátus, a szövegben előforduló régi mértékek kislexikona, a felhasznált irodalom; kéziratok, újság- és folyóiratcikkek különkezelt jegyzéke, rövidítések jegyzéke, valamint angol és német nyelvű összegzés. Az anyagban kétfajta mutatórendszer (földrajzi, ill. tematikus) teszi lehetővé az eligazodást. A tanulmányban összesen 190 ipari létesítményt ismertetek, amely a jelenkori Heves megye 74 településén keletkezett. A tanulmányt 48 ábra és 1 térképlap egészíti ki. Az illusztrációk nem csupán szemléletessé teszik az egyes, már megszűnt iparágakat, hanem fontos dokumentumai az idejétmúlt, lebontott egykori üzemek létezésének, fennmaradt emlékeinek. Céhen kívüli ipar A céhen kívüli kézműveseknek - akiket általában kontároknak hívtak - két nagy csoportja volt. Az elsőhöz tartoztak azok, akik céhes iparágban, de nem céhtagként munkálkodtak. Ilyenek voltak a földesúrnak dolgozó kézművesek, akik a földesúr engedélyével vagy utasítására olykor a település részére is tevékenykedtek. Ezeknek a paraszt kézműveseknek a tevékenysége többnyire időszakos volt, emellett gazdálkodtak is, s általában öröklődött náluk a mesterség. A földesúrnak dolgoztak a szegődményes kézművesek is, nagy részük céhes mesternél tanult vagy azoknál dolgozott szegődés előtt vagy esetleg utána. Általában évre szegődtek, s megállapodás szerint kapták a bérüket természetben - esetleg a szállást is beleértve - vagy pénzben. 18