Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
11. SERFŐZŐK
kon, Poroszlón és Hevesen mérték ki, s az egerfarmosi serházzal is kapcsolatban állt. A felvett leltárból tudjuk, hogy egy főzésre 37 és fél kila szaladot használt fel. 1739 júniusában Wágner Sebestyén főzte a sert. A serháznak 1741 júniusától 1742 júniusáig 114 frt jövedelme volt. Haller Sámuel birtokosnak Hevesen 1740. június 28-án írt instrukciójában, melyet Haller Ferenc hevesi tiszttartójának küldött, ez áll: „a Hevesi jószágban vagyon Serház". 1742-ben a hevesi erdő fája elfogyott, mert a számadó a pálinkafőzőhöz hordatta a fát, és nem a serházhoz, ezért kénytelen a fát vásárolni 75 forint 30 kr-ért. 1740-től Grósz Mihály konvenciós serfőzőmestert foglalkoztatták a műhelynél, aki az évben 42 ízben főzött. Általában 27 vagy 30 kila szaladot használt fel, s főzésenként 10 hordó sert állított elő, a komlót pedig vásárolta. A fizetése minden főzés után 2 frt volt, s mellette egy serfőző segítő legény dolgozott. 1741-ben egy új pálinkaházat építettek Hevesen. 111 8 1744-ben ismerjük a konvenciós legények éves fizetését, amely 20 frt-ból, 1 mázsa húsból és 50 font sóból állt. 1745-től 3 évre Haller Ferenc vette bérbe a serházat, aki árendában 250 rajnai frtot fizetett. Ezen túl a szárazmalom árendája 16 rajnai frt volt, s ha a saját üstjeiben pálinkát főzött a serházban, üstönként további 3 frt-ot kellett fizetnie. 1745-ben 59 alkalommal, 1746-ban csak 29 ízben főztek sert, mert a szárazmalom elromlott, sőt még 1747-48-ban is minden szaladot a vécsi malomban kellett őröltetni. 111 9 1750-ben a serfőzőnek 84 forintot kellett fizetni, a szalad őrléséért további 68 forint 55 kr-t. Ez évben főzésenként 15 forint hasznot hozott a serfőző az uradalomnak. Haller Ferenc tiszttartó jelentéséből kitűnik, hogy a serházat egy hozzá nem értő szlovák ember irányította. Azért hoz kevés hasznot, mert a hevesiek nem szeretik a sört, továbbá pénztelenek, élhetetlenek, nem kell nekik az urasági serfőzőben előállított sör, disznaik sem fogyasztják el a sörházból kikerült malátát, s ezért azt a serfőző az utcára hordja. Haller 1750-ben írt jelentésében továbbá ez áll: „Ha a Hevesi Serház olly roppant helyen volna, mint Budán vagy Pesten, Gyöngyösön vagy Egerben, kikben minden Héten kétszer, s háromszor, és némellyben még többször is főznek, és nem csak Tiz, Tizenegy hordóval, hanem Tizenhét és Húsz Hordóval s egyszerre főznek és annyi korcsmája, vendégfogadója és megyéje volna... ", akkor jobb lenne a helyzet. Hevesen még heti egy főzésre sem kerül sor éves átlagban. Megtudjuk, hogy a serfőzőháznál a mesternek van egy segítő legénye, aki a mesterséget tanulja, s rajtuk kívül van egy béres, aki elszállítja a sört; a mester „másodmagával sem elegendő a sernek főzésére, hanem többeket is köll segítségül fogadni". 112 0 1757-ben felülvizsgálták a serház 1743-45 közti elszámolásait. Innen tudjuk, hogy az 1740-es években 1 főzésre, vagyis 30 akónyi sör főzéséhez 28 kila árpa és 8 font komló elegendőnek bizonyult. Egy főzés ideje alatt - egy nap és egy éjjel - felhasználtak másfél öl fát (5,1 m 3). 112 1 111 8 HML. XII-3/1/7. 14. tétel. A hevesi Haller birtok számadásai 1739-1759; HML. IV-7/c/l. 626. öi. 1740-41; 628. öi. 1742-43. 111 9 HML. XII-3/1/7. 14. tétel. A hevesi Haller birtok számadásai 1739-1759. 1,2 0 HML. IV-l/b/52. Közgyűlési iratok. 1748. Nr.° 276. 112 1 HML. IV-1/1/7. 14. tétel. A hevesi Haller birtok számadásai 1739-1757. 193
