Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)

10. DOHÁNYFELDOLGOZÓ IPAR

Érdekesség, hogy a szivargyárat alapító Hanisz Imre fia (Hanisz Imre, 1843-1905) kiemelkedő szerepet töltött be Gyöngyös kulturális életében, s 100 holdas gyöngyösha­lászi birtokát és kastélyát alapítványként a városra hagyta. Halála után a város főtere az 1945 utáni időkig az ő nevét viselte. 94 0 Sarud, tubákkészítés 1809-ben Gergelyffi András írta a tubákkészítés módjáról: „A portubáknak szánt leveleket orsó formára, szorossan öszve fűzik, és sinorral erőssen bétekervén, egyne­hány holnapokig zárt szekrénybe tartyák, hogy végképpen kiérjenek, azontúl közönsé­gesen megreszelik. De az apróbb por tubáknak valót kiszárítván, előbb megörlik, ki­szitálják, s tsak azután szokták bépátzolni, és kiérlelni a ki szaggatott közép inakot is [a dohánylevél szárát] hasonló képpen, kiszárítván és megőrölvén, jó tubákot készítenek belőlle; jó illatot pedig, a közibe elégyitett szerektől nyer a tubák, millyen a Tonka, egy Amerikai gyümölcs. Sokaknak, minden mesterkedés nélkül, a megőrlött és magá­ban önként kiérett; legjobb sárga tubák, tettzik mindenek felett". 9* 1 A sarudi tubákkészítésről az egyetlen fennmaradt adatot 1840-ben Horváth Mihály adta közre: „Nevezetes volt honunkban a sárga, úgy nevezett spanyol burno, minek ké­szítése a szerzetesek által terjeszték: leghiresb illy nemű tubák készült Kolozsvárt, az úgy nevezett, szent-péteri [Kolozsvár egyik utcájáról, hol a gyár állott, nyerte a nevét] Sarudon, és Füzes-Gyarmaton ", 94 2 1804-ben Barchetti József leírásában még szóba sem kerül a Tisza menti dohány­termesztés, vagy a tubák készítése. Viszont Debrő, Tófalu, Kompolt, Kápolna közsé­gekben annál inkább űzik. „Ezekben a falvakban nagyon jól érzik, hogy kell a válo­gatott viaszsárga levelekből a korábban már emiitett debrői burnótot készíteni, amit azután akár 10-12 évig is el lehet zsákocskákban vagy dobozokban tartani. Az ország minden részébe elkerül ez a dohánytermék, ugyanis a szerzetes papok között vannak, akik nagyon kedvelik ezt a fajtát, mert a levelek páratlan gondosságú kiválogatása és igen tiszta kezelése lehetővé teszi a legkényesebb igények kielégítését is". 9* 3 Más adatok szerint bizonyosnak látszik, hogy a tubákkészítés a tiszai tájon nem túl régi eredetű. 1837-ben Tahy Gáspár említette: „bőven termesztenek dohányt, s abból pénzelnek, nevezetes Verpeléti, Kompóti, Debrői s több: a Tisza mellyéki inkább fes­téknek és pordohánynak [tubáknak] ereje végett használtatik", 94 4 A dohányzás szoká­sának elterjedésével foglalkozó irodalom szerint Magyarországon is kedvenc időtöl­téssé vált a katonaság és a szerzetesek körében. Nem lehet véletlen, hogy Sarud a re­formkorban híressé vált tubákjáról. Lenni kellett valamilyen kiváltó oknak, sajátos fo­gyasztópiacnak, amiért elkezdték termelni. 1837 tavaszán a Ferdinánd főherceg 3. huszárezred parancsnoksága kérte a me­gyét, hogy az ezred fegyvergyakorlata után a megye vezetése más alkalmasabb téli szálláshelyet jelöljön ki, mert most olyan az elhelyezésük, hogy az istállók és katonai 94 0 DERCSÉNYI D.-VOIT P., 1978. 131. 94 1 GERGELYFFI A., 1809. 106. 94 2 HORVÁTH M., 1840. 145. 94 3 BARCHETTI J., 1804. 8-9. 944 TAH Y Q 1837 6 169

Next

/
Thumbnails
Contents