Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)

9. CUKOR- ÉS KEMÉNYÍTŐGYÁRTÁS

után kötelesek 12 napot dolgozni, azon kívül fizetnek holdanként egy ezüst forint taksát, az utóbbi időben kiadott földekért pedig békebeli 10 koronát. A fistpénz 1 frt. 10 kr".

m Ennek az az oka, hogy az 1848-as áprilisi jobbágytörvények az úrbéres jobbágyokra vonatkoztak, akik akkor a magyarországi parasztságnak a 40%-át jelentették. A parasztságunk 60%-a ekkor nemzetiségi volt. Ez a törvény nem vonatkozott a zsellérekre, akiknek nagy hányada szintén nemzetiségi (rutén, román, szlovák) parasztokból állt. Továbbá nem voltak érvényesek a jobbágy törvények a túlnyomóan román nemzetiségű erdélyi jobbágyokra sem. Ez az 1930-as irat azt tanúsítja, hogy akkor még Fiskalitáshuta lakosai robotot teljesítettek, füstpénzt és taksát fizettek. Mindhárom jobbágyszolgáltatást 1848-ban eltörölték, mégis mint feudális maradvány megmaradt. Helyzetüket végül orvosolták, saját közigazgatást szerveztek, 1944-ben lett önálló község Mátraszentimre, Mátraszentistván és Mátraszentlászló. Az, hogy a jobbágy világra emlékeztető állapotok ilyen sokáig konzerválódtak, talán azzal válik érthetővé, hogy a megszűnt huták lakosai ki voltak szolgáltatva, s ha élni akartak, akkor vállalniuk kellett ezt az anakronisztikus helyzetet is. 9. CUKOR- ÉS KEMÉNYÍTŐGYÁRTÁS Európában a középkorban természetes édesítőszerként eleinte a mézet használták. A cukorfinomítást nádcukorból 1470-ben egy velencei polgár honosította meg, s találmánya révén rövidesen meggazdagodott. Az első európai nádcukor-finomítót Róth Konrád 1572-ben létesítette Augsburgban.

89

4 A cukor, amelyet a XVIII. század előtt kizárólag meleg égöv alatt termelt cukornádból nyertek, drága volt. Helyettesítésére Európa-szerte folytak honos növényekkel (juharfa, kukoricaszár, sárgarépa stb.) különböző kísérletek. Viszont a kiválasztott növények egyike sem vált be édesítőszerként, amíg Marggraf András Zsigmond (17091782) porosz vegyésznek sikerült azonosítani a később cukorrépának nevezett fehér, kúpformájú, sziléziai répában található cukrot a nádcukorral. Az ő kísérleteit az ipari előállítás technológiájának kidolgozására tanítványa, s halála után utóda, Achard Ferenc (1753-1821), a berlini tudományos akadémia professzora folytatta. Achard tudományos sikereit a porosz király 100 000 tallérral jutalmazta. E pénzen birtokot vásárolt, ahol utóbb répatermesztéssel és -nemesítéssel foglalkozott. 1802-ben a sziléziai Cunernben Európában elsőként ő alapított cukorgyárat. Magyarországon a XVIII. század végén Tessedik Sámuel szarvasi evangélikus lelkész, botanikus próbálta ki a cukorrépát, s állított elő belőle cukrot. Gerfinger János Sámuel eperjesi gyógyszerész a Tessediktől vásárolt répamagból termelt cukorrépát és azt Debrecenben, a XIX. század első évtizedében általa alapított első magyarországi kísérleti cukorgyárban dolgozták fel. 89

3 MOL. FM. 1930-62-87687. sz. irat. 1930. augusztus 30. 89

4 WEINERM., 1902. 20. 160