Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
7. TÉGLAGYÁRTÁS
1774-ben Csárdás Márton gyöngyöstarjáni téglásmester más iparosokkal együtt a gyöngyösi Szent Bertalan templomnál folyó építkezéseknél dolgozott. 62 9 Az 1783-84-ben készített első katonai felvétel térképén már megtalálható a téglakemence a községtől délre, a Nagyrédére vezető út bal oldalán. 63 0 1837-ben br. Brüdern tulajdonaként ezt írta róla Tahy Gáspár: „van az uraságnak... erős téglaégető kemencéje ", 63 1 Az 1835-1849 közötti években az egri érseki sematizmusokban folyamatosan Domo Tegularia név alatt feltüntették a téglaégető külterületi népességét, amelynek létszámadatai a téglaégető munkásait jelentik. A gyöngyöstarjáni téglaház népessége 1835-1849: Ev Népesség 1835 5 fő 1836 9 fő 1838 6 fő 1840 7 fő 1842 10 fő 1844 11 fő Ev Népesség 1845 10 fő 1846 10 fő 1847 7 fő 1848 6 fő 1849 6 fő Az üzem 1890 után kezdett háztartási főzőedényeket gyártani. Először 1896-ban, a milleneumi kiállításon szerepelt dr. Polgár Sándor gyöngyöstarjáni agyagáru üzeme. A műhelyében készült barna és kék színű fémoxiddal színezett agyagmázas főzőedényei, valamint sárga alapon kék engobbal (agyagmáz) díszített egyszerű ízléses használati tárgyakat mutatott be. 63 2 A XX. század elején a téglaégető dr. Polgár Sándorné gyöngyösi lakos tulajdonába került, s a nyersanyagot tekintve bizonyára kapcsolatban volt férjének fazekasüzemével. Tőle 1905-ben Ernst és Nagy Gy. nevű személyek bérelték az agyagbányát és a már téglagyárként említett üzemet. A nyersanyagot külfejtéssel termelték, és azt felhasználták tégla, fazekasáruk, főzőedények, tetőcserép- és edény gyártásra. A téglaégetéshez épített tábori kemencét, a tetőcserép és főzőedény készítéshez boltozott cseh kemencét, s ezek fűtésére salgótarjáni szenet és tűzifát használtak. Évente előállított a gyár kb. 300 000 db téglát, 500 000 db tetőcserepet, 30 000 db burkolótéglát. A tégla ára helyben az 1894. évi adatok szerint 28-36 korona, a géptégláé 44-50 korona, a tetőcserépé 22-24 korona, a burkolótégláé 120-140 korona között mozgott. A termelt tégla piaca Gyöngyös, Hatvan és környéke, a tetőcserépé és a burkolótégláé Heves, Gömör, Nógrád megyékben volt. 63 3 1913-ban a vállalat részvénytársasággá alakult: Gyöngyöstarjáni Tégla-, Fedélcserép- és Agyagárugyár Rt. néven, amelyet 1913 áprilisában bejegyeztek. Társtagok vol62 8 DIV. LUK. TA. 440-81. 62 9 DERCSÉNYI D.-VOIT P., 1978. 64. 63 0 Első katonai felvétel. 1783-84. XVII. 17. térképszelvénye. 63 1 TAHY G., 1837. 29. 63 2 MATLEKOVITS S., 1898. VII. 584. 63 3 KALECSINSZKY S., 1905. 87. 114
