Csiffáry Gergely: A hatvani posztómanufaktúra története - Tanulmányok Heves megye történetéből 13. (Eger, 1993)
Előszó
1766-tól ismerjük - alkalmazása már kiépült manufaktúra létezését feltételezi. Ez az adat is igazolja a manufaktúra korábbi, azaz 1762-es alapítását. Az, hogy tudjuk, hogy név szerint kik voltak az üzem factorai, más szempontból is igen fontos adat, ugyanis kikövetkeztethető és megnyugtatóan tisztázható, hogy a hatvani fabrika a manufaktúrák melyik típusába tartozott. Általában a történeti szakirodalom a manufaktúrák 2 típusát ismeri: az egyik az ún. szétszórt manufaktúra, a másik a koncentrált manufaktúra típusa. Hatvan a szétszórt manufaktúra típusba tartozott, ahol létezett ugyan központi üzemi épület, de e köré a házi termelők sokaságát fűzte fel az üzem. A szétszórt manufaktúrát egyesek mereven csak úgy értelmezték, ahol az önálló, független házi termelőket (falusi takácsokat) a kereskedő tőke szervezi együttessé, mintegy maga alá kényszeríti a termelőket, továbbá e manufaktúra típusnál nincs központi üzemépület. 14 6 Sajnos ez a merev felosztás nem ismeri el azokat az átmeneti és létező szervezési formákat, amelyeket a hazai és külföldi kutatás már bizonyított a textilmanufaktúráknál. Időközben ismertté vált, hogy a manufaktúrák nem voltak valóban centralizáltak, mivel mind a két típusra jellemző elemek a gyártási technológia következtében keveredtek. Hatvan is egy ilyen típusba sorolható, amely ugyan alapvetően egy szétszórt manufaktúra jegyeit mutatja széleskörű bedolgozó fonóhálózattal, és nem csupán egy nagy központi üzemi épülettel rendelkezett, hanem több, a központi üzemépülethez, üzemszervezethez tartozó létesítménye volt. Gyakorlatban a gyapjúszövetek gyártásának legfontosabb ága a kikészítés, s ennek következtében a magyar manufaktúrákban is ezt centralizálták a legkövetkezetesebben. A fonás gyakran háziiparban dolgozók bevonásával ún. Verlagbzn történt, olykor a szövők is a lakásukon dolgoztak. A kikészítés eszközeit a tőkés igyekezett kézben tartani. Kezdetben Bátorkeszi (Batorovce), Surány (Surany) üzemeiben ez csak a kallót jelentette, később - Gácson és Hatvanban is - mindenre kiterjedt. 14 7 Az anyakönyvben talált „fabricae magister" megnevezés kétségtelenül a hatvani posztóüzem alkalmazásában álló személyre utal. Viszont nem tudjuk, mi lehetett ezen, ún. gyármestemek a feladatköre, mit takart akkor ez a fogalom. 14 6 Spiesz, 1960. 37. 14 7 Endrei, 1969. 106. 41
