Csiffáry Gergely: A hatvani posztómanufaktúra története - Tanulmányok Heves megye történetéből 13. (Eger, 1993)

Előszó

mázsánként 225 forintot kapott.

13

1 1775 körül a bécsi piacon a különböző eredetű gyapjúminőségek árszintje így nézett ki: legjobb cseh gyapjú 70-80 forint/mázsa, legjobb Fejér megyei magyar gyapjú 50 forint/mázsa, egyéb magyar gyapjú 50 forint/mázsa alatt, míg a legrosszabb macedón gyapjú 38 forint/mázsa volt.

13

2 Grassalkovich gyapjúvásárlásait figyelve kitűnik, hogy főként olcsóbb minőségű gyapjút vásárolt, s hogy azt az üzem vette feldolgozásra, az is jelzi, hogy bár 5 fajta minőségű posztót készít, de azok a fehér posztófajták közé sorolandók, azok közé, amelyeket a korszak magyar paraszti lakossága szívesen vásárolt. Megkockáztatható az a megállapítás is, hogy a hatvani manufaktúra egyáltalán nem dolgozott fel merinói juhgyapjút, ugyanis ezt a gyártott termékek minősége és árai kizárják. Ehelyett megérte az értékes merinói gyapjút jó pénzért piacra vinni. Grassalkovich manufaktúra alapításával a hazai átlagnál jobb minőségű posztó készítésére törekedett, olyanra, amely iránt meg volt az igény, s amiért éppen megmaradt a morva és az osztrák posztó magyarországi kelendősége, és ezzel együtt e posztóféleségek importja is.

13

3 Ezzel összefüggésben szólnunk kell a hatvani fábrikában dolgozók származásáról. A hatvani üzemről megjelent történeti írások szerzői külföldi szövőmesterek és szakértő mechanikusok munkába állításáról tudósítanak.

13

4 Az ok, hogy külföldi szakmunkásokat alkalmazott Grassalkovich, elsődlegesen a termelt áru minősége lehetett. A belföldi termékek nehezen keltek el, olcsó áron a szegény rétegek vásárolták. Ezért a manufaktúra alapítók igyekeztek a külföldi nyersanyag mellett külföldi iparosokra is szert tenni, mert ebben látták a versenyképes áruk biztosítékát.

13

5 Nem maradt fenn arra utaló adat, kiket és honnan hívott be létesítendő posztómanufaktúrájához az alapitó. Kürti Béla átvizsgálva a hatvani plébániai anyakönyvekben előforduló neveket, azok között több takácsot vélt név szerint felfedezni. Az anyagkönyvből a következő, általa takácsoknak tartott személyek nevét gyűjtötte ki időrendben: Hana (1774), Hook (1776), Kromer (1776), Krindl, Wéber (1782). Megállapítása szerint ezek a hatvani manufaktúra szakmunkásai voltak, akik neveik alapján cseh és né13

1 Hankó, 1954. 26. 13

2 Endrei, 1969. 33-34. 13

3 Endrei, 1989. 197. 13

4 Szepes (Schütz), 1940. 164. 13

5 Endrei, 1969. 25. 38