Csiffáry Gergely: A hatvani posztómanufaktúra története - Tanulmányok Heves megye történetéből 13. (Eger, 1993)

Előszó

A posztókikészítés a kallózással indult. A posztógyártásnak talán ez a legfontosabb és egyben legjellemzőbb művelete. Az eljárással a posztó szövetét tömörítik, a gyapjúszálakat nemezelik. Az egész azon a fizikai jelenségen alapul, hogy a gyapjúszál nedves meleg hatására képlékennyé válik. Ezt a tulajdonságát lúgos hatású kallófolddel fokozni is lehet, és az így nyert helyzetét hűtés és szárítás után megtartja. Bár a szövet zsugorítása a végletekig folytatható, ugyanakkor a tömörségének fokozásával veszít hajlékonyságából. Következő alapvető művelet a kikészítés során a nyírás. Enélkül nem igazán posztó a posztó. Végül is az aba- vagy a szűrposztó részben emiatt, részint silányabb nyersanyaga miatt jogtalanul viseli a posztó nevet. E művelet során a szövet egyenletes, sima felületet kap. Szerszámai: a nyíróasztal (ez egy bakon álló, gyapjúhulladékkal kárpitozott, lensávollyal borított lap) és a hatalmas nyíróolló. Ennek két rúgózó szárát külön fogantyús szerkezettel lehetett összezárni, s az egyiken pedig ólomsúlyok biztosították, hogy a posztóra nehezedjen. Az egymást követő nyírások eredményeként egyre rövidebb száltakaró lett. Végül az utolsó nyírás adta meg a posztó végső, tartós csínját. Ezeken kívül a sajtolás művelete igen fontos, mert ezzel az eljárással selymes fényt kapott az áru. Ehhez orsós prést használtak. A váltakozva papír- (prespán) lemezekkel és forró fémlemezekkel rétegesen hajtogatott posztó vasalásának tekinthetjük ezt a kikészítést, amely a korábbi mángorlást fokozatosan felváltotta. A gyapjúszövet túlzott összeugrását akadályozta meg, egyúttal a vetülékfonal párhuzamosságát egyengette a rámára feszítés. A posztórámára szárításkor került az áru. E célból 6-10, egymástól mindössze néhány méterre álló oszlop alsó és felső végét összekötő, kampókkal ellátott párhuzamos, állítható gerendákat használtak. A nedves posztó szegélyét ráakasztották a kampókra, de közben hosszirányban csörlővel erősen meghúzták. A túlfeszités e módját a legtöbb helyen tiltották, mivel az áru utólag összeugrott és veszített a minőségéből.

10

9 A kikészítés során fontos eljárás volt a posztószövet festése és nyomása, amelynek részleteire nem térünk ki. A posztómanufaktúra működésére, a termelt áru mennyiségére, fajtájára viszonylag kevés és szórt adatunk van. 1771-ben a manufaktúra ötféle minőségű gyapjúból 13 munkással évente kb. 6000 vég posztót állított elő . Az I. és II. minőségű, azaz osztá10

9 Endrei, 1989. 25-27. 34