Soós Imre: Mezővárosi normaiskolák az egri egyházmegyében 1779-től 1845-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 11. (Eger, 1992)
Zsinati ajánlások 1848-ban
normaiskola nem volt az elemi iskolák fölé helyezett önálló iskolatípus, hanem beletartozott az elemi iskolák szervezetébe, nem volt több, mint az elemi iskoláknak második, többtanítós, mezővárosi fokozata. Szerepét és hatását éppúgy hiba volna túlértékelni, mint figyelmen kívül hagyni. A mezővárosi normaiskolák kettős feladatot láttak el: - egyrészt a mezővárosi és városi igényekhez szabott, bővebb elemi iskolai tananyagot a tanmódszer haladottabb eszközeivel, betűző és számoló táblával, együtttanítással, visszakérdezéssel, magoltatás helyett megértetéssel, valamint azonos tankönyvekkel hatásosan tudták előadni helybeli és környékbeli tanítványaiknak; - másrészt a környékbeli tanítók részére néha egynek-egynek, néha a berendelt egész csoportnak az egyhetes, vagy pár napos, néha hosszabb tapasztalatcserés képzésen eredményesen tudták a tankerületi primarián nyert ismereteiket közvetíteni és átültetni a falusi triviális iskolákba. A mezővárosi normaiskolák eme közvetítő tevékenységének köszönhető, hogy a félévi értesítvények tanúsága szerint az 1830-as évekre a legtöbb falusi triviális iskolában is meghonosodott már az ábécés-, illetve számoló tábla, az értelem foglalkoztatásának, vizuális szemléltetésnek, valamint az együttes tanításnak e két íontos eszköze. Talán erre a gyakorlati instruálásra gondolt Maskovits Mihály, az egri tanítóképző első igazgatója, amikor 1834-ben az írta, hogy: "... egy kitanult és serény Iskola-mester oldala mellett csupán példából és tapasztalásból is megtanulhatja a tanítás mesterségét a czélra törekvő ügyes nevendék ..." Zsinati ajánlások 1848-ban Az 1848. évi XX. tövénycikk kimondta a teljes vallásegyenlőséget és viszonosságot, ezzel a katolikus vallás megszűnt államvallás lenni. Az 1848. július 5-én megnyitott első népképviseleti országgyűlésen a képviselőház olyan radikális iskolareformot fogadott el, mely a vallástant törölte volna a népiskolák kötelező tantárgyai sorából. De a főrendiház nem fogadta el a javaslatot. A püspökök most elindították az ún. autonómia-mozgalmat, azzal a céllal, hogy az állam a katolikus eyháznak is biztosítson olynn önállóságot, aminőt a többi felekezet kapott. Még áprilisban benyújtották a katolikus autonómiára vonatkozó törvényjavaslatot, de miután azt levették a napirendről, 1848 nyarán több egyházmegye papjai zsinatot tartottak a kívánt reformokról, ezeken kidolgozták a nemzeti zsinat elé, illetve az országgyűlés elé terjesztendő újabb ajánlásokat. Az egri egyházmegyében 1848. augusztus 2-án és ezt követő napokon Iévay Sándor nagyprépost és főkáptalani érsekhelyetles elnöklete alatt ült össze és tárgyalt az egri egyházmegyei köztanácskozás. Az egri zsinaton leszögezték, hogy az 1848:XX. tc. 2. §-ában biztosított vallási viszonosságnál fogva a katolikus egyház is "törvényesen igényelheti a maga részére mindazon sértetlenséget és jogokat, mikkel más felekezetek bírnak ... Tekintve a népiskoláknak akár tanrendszerét, vagy igazgatását, akár a tanítók képzését, vagy választását, befolyásunk a közoktatásra nézve ne mellőztessék. És minthogy az egyháznak - főleg napjainklxin - egyik legfontosabb feladata olly iskolákról gondoskodni, mellyekben a 45
