Soós Imre: Mezővárosi normaiskolák az egri egyházmegyében 1779-től 1845-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 11. (Eger, 1992)

Újonnan felállított, illetve visszafejlesztett normaiskolák 1800-1830

kántortanítók egy részét Miskolcra, másokat Mezőkövesdre, az Eger közelében lakókat Egerbe irányította e mezővárosok normaiskolájába. A tiszántúli katolikus elemi iskolai tanítók Egyekre, a Mátraaljáról Gyöngyösre jártak módszertani tapasztalatcserére. A felsorolt normaiskolákban szabályszerűen képzett, hivatásos pedagógusok az állam által rendelt módszernek megfelelően oktattak, másrészt pedig a környékbeli falusi kántortanítók számára mintául is szolgáltak, s bár tanítóképző-tagozattal nem rendelkeztek, de a tapasztalatcserés gyakorlati képzésben közreműködtek. Egyébként 1790 után a normamódszert lényegesen egyszerűsítették. A Felbiger által ajánlott sagani eljárásból törölték a leginkább kifogásolt részeket. Ennek a letisztult változatnak neve már nem "sagani", hanem "javított és helyes" módszer "recta et emendata methodus". Ennek lényege továbbra is az együtt-tanítás, fontos eszköze pedig a Helytatótanács által szerkesztett és kötelezővé tett tankönyv. Lényeges, hogy a tanító a táblánál valamennyi tanítványával egyszerre foglalkozzék, a gyerekek pedig azonos tankönyvekkel legyenek ellátva. Legyen minden tanteremben egy ábécés tábla, melyről a tanulók megismerhetik és szótagokká összefoglalhatják a betűket, továbbá egy számolótábla, kréta, spongya. Egy tankönyvet két-három gyermek közösen használhat. Az értelmetlen kezdőbetűzést és táblai vázlatot pedig elhagyták. Mindezek ellenére a régi, szokott módszer létjogosultsága a falusi triviális iskolákban továbbra sem szűnt meg. A Helytartótanács 1795. november 17-én úgy rendelkezett, hogy a korábban felfogadott és már működő falusi iskolamesterek nem kényszeríthetők a normamódszer megtanulására. Ahol azt még nem vezették be, s a tanító csupán a tanításból nem tudván megélni, kántorkodni is kénytelen, ott a régi szokott módszer szerint lehet oktatni. De ahol a normamódszer már korábban bevezettetett és a tanár függetlenítve van a kántori leendőktől, olt új tanerőt csak normás vizsgabizonyítvány felmutatása esetén lehet alkalmazni.^ Újonnan felállított, illetve visszafejlesztett normaiskolák 1800-1830 A Helytartótanács az 1795. évi 23567. számú Instructiojában arra adott utasítást, hogy a falusi triviális iskolákban a lakosság és a földesurak emeljék méltányos szintre a tanítói dotációt úgy, hogy annak készpénzre álszámílott ériéke az addigi 10-12 forintos évi tandíj - didactrum - helyett legalább évi 120 Fl legyen. A fizelésjavítás jogán majd kötelezni lehet a népesebb falusi iskolák kántortanítóit a rendelt módszer megtanulására - vélték az állami irányító szervek. De miután magánföldesurat iskola felállítására, dotációs szerződés megkötésére kötelezni nem lehetett, azért a fent jelzett helytartótanácsi Instruclio a dotációs szerződés megkötését csak olyan helyeken írta elő, ahol maga az állam volt a földesúr, vagyis a birtok véglegesen vagy ideiglenesen állami, kincstári, kamarai kezelés alatt állott. Magánföldesuraknak legfeljebb csak követendő példaként ajánlhatta az Instructio az állami birtokon kezdeményezett iskolaszervezést és 4

8 EFL. Prot. Consist. 1795:1118. lap 31