Soós Imre: Mezővárosi normaiskolák az egri egyházmegyében 1779-től 1845-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 11. (Eger, 1992)
Az elemi iskolák fokozatai az 1777. évi Ratio Educationis szerint
szövegek folyamatos olvasását, továbbá az írást és a számtani alapműveleteket. Egyes tanulók már az elemi iskolában ismerkedjenek meg a latin nyelv alapjaival. A német nyelv elsajátítása a Ratio szerint a falusi iskolák tanulói számára is hasznos, de tanítására a Ratio egyelőre nem kívánt határozott előírást tenni olyan helyeken, ahol e nyelv használata eddig nem volt általános, vagy ahol a tanító maga sem értette ezt a nyelvet A latin és később esetleg a német nyelvnek elemeit a tanító vagy a szokásos iskolai órákban, vagy pedig különórákban oktassa. A hittant a plébános vasár- és ünnepnapokon a templomban, ezen kívül egy hétköznapon az iskolában is tanítsa, ismételtesse. A tanügyi reform megvalósításában fontos szerepet kapott a tankönyv, a tanügy állami irányításában pedig a tankönyvkiadás új módja. A különböző szintű katolikus iskolai tankönyvek előállítására a budai királyi egyetem nyomdája nyert kizárólagos privilégiumot. így az 1777 előtt használt kis-, közép-, nagy- vagy öregkatekizmust most már a profán tárgyaktól elkülönítve az egyetemi nyomda adta ki nagy példányszámban és helyi bizományosai útján értékesítette. 1 1 A Ratio 84. §-ának IV. pontjában foglalt rendelkezés szerint ezután minden ábécéskönyvet párhuzamosan két nyelven kellett kinyomtatni úgy, hogy a könyv egyik hasábján bármely nemzetiséghez tartozó tanuló a saját anyanyelvére fordítva kapta meg az ábécéstankönyv szövegét, a másik hasábon pedig - párhuzamosan az elsővel - németül olvashatta ugyanazt. De az egyetemi nyomda az ország több ezer elemi iskolája számára máról-holnapra nem volt képes biztosítani az előírt új tankönyveket, így számos falusi iskolában később is a régi tankönyveket használták. Az egységes tankönyvek használatának, s az írás és számolás oktatásának kötelezővé tétele a falusi triviális iskolákban csak szerény előrelépést jelentett az állam által szándékolt tanügyi reform útján. Ebben a tekintetben a Ratio indokolt mérséklettel alkalmazkodott a falusi iskolák szegényes lehetőségeihez. Mélyrehatóbb reformot nagyszámú iskola építésével, függetlenített és képzett pedagógusoktól lehetett volna várai. De a működő tanítók megfelelő számban való átképzésére, illetve újaknak kiképzésére, a pedagógusszükséglet folyamatos biztosítására az ország kilenc primaria iskolája sem kezdetben, sem később nem volt képes. A falusi iskolák gondja - anyagi és személyi problémáikkal egyetemben - továbbra is meghagyatott az egyháznál, miután az állam - anyagi erők és kellő számú képesített pedagógus hiányában - nem nélkülözhette a csupán mellékfoglalkozásban és csak morzsákért tanítóskodó kántorok iskolai szolgálatait. A mezővárosi polgárság főelemi iskolája és a normamódszer Hazánkban 1777 táján nem a falvak, hanem csak a szabad királyi városok, a kiváltságos mezővárosok és a jászkun községek voltak képesek magukra vállalni a függetlenített tanító átképzésével és méltányosabb díjazásával, általában pedig a tanügyi reformtervek megvalósításával járó anyagi terheket. Éppen ezért a többtanítós főelemi iskolává való átszervezést, vagy annak újonnan való felállítását a Ratio 58-59. §-a egye1 1 Mészáros, 1984. 154. 15
