Szlávik László: A nemzeti ellenállás története Egerben 1849–1867 - Tanulmányok Heves megye történetéből 10. (Eger, 1991)
III. Az új abszolutizmussal szembeni ellenállás felélénkülése és hanyatlása (1861-1865)
Ennek következtében került sor Bartakovics Bélának, Heves megye Örökös főispánjának, egri érseknek 1861. december 16-án hivatalából történt felfüggesztésére is, és helyette a jászberényi törvényszék volt elnökét, Földváiy Jánost nevezték ki főispáni helytartóvá. Bartakovics kinevezése óta 1850-től fiatalos lendülettel vezette egyházmegyéjét. Bátor, sokszor kockázatos cselekedetei, jövőbe mutató éleslátása, politikai tehetsége, rátermettsége, tekintélye és műveltsége, meggyőződésen alapuló közéletisége, működési helyének szeretete azonban megkülönböztette azoktól a főpapoktól, akiket elsősorban az általános közhangulat kényszere, a hívők hatásai vagy akár a magyar egyetemes egyházi célkitűzések sodortak ellenzékiségbe. Személyét tehát óriást bizalom övezte és ezt bizonyítja az is, hogy 1865. október 9-én a képviselőház összehívása alkalmából tartandó bizottmányi ülés csakis az örökös főispán elnöklete alatt volt hajlandó tanácskozni. A város közösségére gyakorolt nagy befolyását osztrák körökben is jól látták, ezért elszigetelésével az egri ellenzékiséget igyekeztek még jobban letörni Bartakovicshoz hasonlóan ugyancsak jelentős ellenzéki tevékenységet folytatott Lengyel Miklós kanonok. Lengyel egyike volt azoknak, akik az 1861. február 18-1 egri megyegyűlésen Ferenc Józsefet nem ismerték el törvényes uralkodónak és javasolták magánszeméllyé történő lefokozását. Emiatt eljárást is indított ellene a Helytartótanács. A Katolikus Legényegylet élén is gyakran nyíltan ellenzéki, alkotmányos elveket hangoztatott. Az új abszolutizmus ellen fellépő egyházi személyek állandó megfigyelés alatt álltak Egeiben is, hiszen köztudomású volt, hogy De Luca nuncius jaámára senki sem volt eléggé meg/bízható, eléggé császárhű, aki a leghalványabb kritikát is pakomlta az osztrák kormányrendszer feletf. 18 5 Annyira rettegett a kormányellenes fellépések súlyosabb következményeitől, hogy Bartakovicsék tevékenységét is sokszor eltúlozta. Emiatt ellentétek és ellentmondások keletkeztek a nuncius és a magyar főpapok között, melyek végül is a Viale-féle egyházpolitikai vonal széthullását eredményezték: De Lucát felmentették tisztségéből és helyére 1863-tól Antoniacri Mariano Faländli került, aki vallotta, hogy jx Schmerling-féle centralizációs és germanizádós irányzatnak a monarchiában nem lehet jövője". A provizórium politikájától féltette az egyház érdekeit, ezért«valóságos gyújtópontja lett a monarchiában azoknak a politikai csoportoknak, melyek fokozatosan leválva a Schmeiüng-kormdny oldaláról, azzal szembefordulva a rendszer megbuktatásán fáradoztak'. m 14 5 Lukács, 127. m Lukács, 140-141. 64
