Szlávik László: A nemzeti ellenállás története Egerben 1849–1867 - Tanulmányok Heves megye történetéből 10. (Eger, 1991)

I. Az abszolutizmus elleni nemzeti ellenállás fellendülésének előzményei Egerben (1849-1859)

hogy a városi gabonát évenként tetemes mennyiségű szesz égetésére használják fel. Figyelmeztettek arra, „nehogy ezáltal a szegényebb néposztály a napontri ételem kiállításában akadályoztatván rendkívüli éhséggel küzdeni kényszerüljék"

5

3 Nem segített a nyomorúságos helyzeten az osztrák részről Egerrel J 854 ben kötött kereskedelmi és ipari egyezmény sem,

5

4 bár 1855-ben jó termés volt. a gabona- és élelmiszerárak továbbra sem csökkentek; mely egy kialakulóban >éví gazdasági válság tüneteit mutatta Ráadásul az 1855. év nyarán kezdőd6 kolera járvány is tetézte a város lakosságának elkeseredését, és szenvedését.

5

5 Az új egyházpolitikai irányzat megszilárdítása: az 1855-ós koukurúatum elítélése Egységesen elítélt" » v£ros a? 1855. augusztus 18-án Ferenc József és c Szentszék által aláírt konkordátumot, melynek értel-nében az uralkodó lemondott a placetum refriumró' és messzemenő jogokat biztosított a katolikus égvilágnak. Világosnn felismerték, hogy osztrák kormányzat a katolikus epvh^T szövetségével, társadalmi befolyásává!, Jkatolikus hittel és erkölcsi tisztásáért saját rendszerét igyekezett megszilárdítani. Ez az irányzat pedig azt is jelentette, hogy megszüntették a magyar főpapod közjogi szerepét, a politikai életben való közvetlen részvételét, a politikai ten denciákkal párosuló fellépésüket, működésüket, melyek sok esetben igazságosak voltak, de mégis ellenállóknak tűntek Egyébként Viale nuncius a magvar főn» pok. s így Barialrovics egri érsek politikai szereplési igényét sem támogatta, miveí az új püspöki kar legfontosabb feladatának tartotta az egyházépítésr a papsá," képzését, a hívők vallásos lelkületének elmélyítését.

5

6 Mindezek már ebben az időben gátakat kezdtek emelni a szinte akaratlanul is a változást kívánó társadalmi erők mellé kerülő főpapok és z Habsburg hatslorn együttműködésében, melyek majd az 1859-es évek háborús válsága idej&t egyre nyíltabban, konzervatív módon, esetenként autonomikus követelések 4? tettek formájában is magasodtak Ezt Viale utódja, De Luca Antonino nuncius (működése: 1856-1863) is felismerte, de az 1856-os bécsi birodalmi püspöki konferencia (30 magyar főpap részvételével) és az 1858-as kalocsai egyháztartomány! zsinat is ezt mutatta. Ez idő tájt növelte egyébként Scitovszky prímás az apáca5

3 HML V-41.

1.18S3. december 12. 5

4 Va Handel'- und Oewrrtwabkommcr J854/H. 262. Präsidium I. 5

5 HML ÍV-416.90. 5

6 Lukács, 118-119. 23