Antalóczi Lajos: Az Egri Nyomda Rt. története 1893–1949 - Tanulmányok Heves megye történetéből 9. (Eger, 1986)
Az Egri Nyomdai kiadói tevékenysége
használta a folyószámozást, a sorszámozást pedig csak akkor, ha az szükséges volt. A napi keltezésű színház- és mozijegyeknél pl. nem volt indokolt a sorszámozás használata, de a folyószámozás ezen jegytípusok esetében is elengedhetetlennek bizonyult. A jegyek teljes nyomdai úton történő elkészítésének előnyei a következők voltak: a gyors, kevés emberi munkaerőt igénylő és olcsó előállítás, az áttekinthetőség, a tiszta és éles rajzolat, a könynyen kezelhetőség, a gazdag választék és az esztétikai hatás. Külön kell azonban megemlítenünk a feltétlen pontosságot. Bármilyen mennyiség, típus és változat megrendelése esetén is, mindig pontos volt az automatikus számozás. A nyomda ezért írásban vállalt felelősséget. 12 2 Kőnig Ferenc valóban forradalmasította a jegygyártást. Azoknak a színházigazgatóknak, akik az egri nyomdánál rendelték meg jegyszükségletüket, legelőször a színház nézőterének pontos tervrajzát kellett beküldeniük. A műhely ezt kinyomtatta, s minden megrendelésnél ennek a tervrajznak az alapján tájékozódtak a jegykészítők. Utánrendeléskor csupán a mennyiséget kellett megjelölni, pótrendelésnél pedig a mennyiségen kívül a nézőtér adott részének (zártszékek, földszinti, emeleti páholyok) feltüntetése is szükséges volt. Az egyszer elküldött tervrajzról ugyanis már leolvashatták a sorok és a székek számát. Különösen távirati rendeléseknél tűnt ki ennek az egyszerűsítésnek a jelentősége. 12 3 Kőnig külön nyelvet dolgozott ki a távirati megrendelésekre. Pótrendelésnél a nézőtér megfelelő részének ügyes rövidítése és ennek ragozása esetén egyetlen szó is elegendő volt a rendeléshez. Ha pl. a fővárosi Király Színház pótlólag igényelt még zártszékekre jegyeket, így sürgönyözhetett: „.záram, zárad, zára, zárunk, záratok, záruk". Ez azt jelentette, hogy kérek még 100, 200, 300, 400, 500 vagy 1000 darab „zártszék" feliratú jegyet pótlólag küldeni. Számozásukról azonban már a színháznak kellett gondoskodni. 12 4 A színigazgatóknak küldeniük kellett még egy címlapot is, amelyen feltüntették a színház teljes és hivatalos címét, valamint az előadások pontos idejét és a jegyek árát. Csatolni kellett „teljes egynapi jegykollekciót abban a sorrendben és egymásutánban összeállítva" amelyben a szállítást kérték. A szövegezéssel, 60
