Antalóczi Lajos: Az Egri Nyomda Rt. története 1893–1949 - Tanulmányok Heves megye történetéből 9. (Eger, 1986)
Bevezetés
elnökévé, majd elnökévé választották. 1906 és 1910 között Eger város országgyűlési képviselője volt. 1921-ben kormányfőtanácsosi kinevezést kapott. 2 0 Az Egri Nyomda Rt. nemcsak elnökének választotta Babocsayt, de őt jelölte az újonnan alapított Hevesvármegyei Hírlap főszerkesztői tisztségére is. Ezt a megbízatását a lap megszűnéséig, a részvénytársaság elnöki teendőit pedig 1930. szeptember 7-én bekövetkezett haláláig látta el. A részvénytársaság pénztárnoka Buzáth Lajos, jegyzője pedig dr. Csutorás László lett. Az első közgyűlésen választották meg az igazgatóság és a felügyelő bizottság tagjait is. Igazgatósági tagok lettek: Alföldi Dávid, Csutorás László, Eliássy Ferenc, Glósz Kálmán, Graefl Jenő, Hellebronth Béla. A felügyelőbizottság tagjai: Beniczky György, Fodor László, Hegedűs János, Horváth László és Steinhauser Ráfael. Az alakuló közgyűlés feladata volt még a Hevesvármegyei Hírlap szerkesztőbizottságának összeállítása is. Főszerkesztőnek Babocsay Sándort, felelős szerkesztőnek Pásztor Bertalant, (1915-től Barchetti Károly töltötte be ezt a posztot), főmunkatársul pedig Csutorás Lászlót jelölte. Szerkesztőségi tagok lettek: Alföldi Dávid, Glósz Kálmán, Hellebronth Béla és Maczky Valér. 2 1 Amikor mindez történt, Eger a gazdaságilag erősen hanyatló kisváros képét mutatja. A városlakók egyrésze elszegényedett, nem alakult ki számottevő tőkés gyáripar. Még a fő közlekedési és vasútvonalak is elkerülték a várost. Tőkehiány miatt tönkrement az 1870-es években működött cukorgyár, a jónevű Schwarch-féle gőzmalom, az Első Egri Kályhagyár Társaság. Visszaesés mutatkozott a mezőgazdaságban is. A város 10 768 kh. termőföldjének közel a fele szőlőültetvény volt, amelyet az 1886-os filoxéra járvány teljesen kipusztított. Ez a csapás nemcsak a mezőgazdaságban dolgozókat, hanem a kisipar egy részét is súlyosan érintette. 22 A gazdasági hanyatlás ellenére Eger kulturális szerepe, iskolaváros jellege megmaradt, sőt a 19. század második felében még erősebben kidomborodott. Megvolt a szellemi háttér, s remélni lehetett a Hevesvármegyei Hírlap számára olyan olvasó közönséget, amely a gazdasági gondok ellenére is fenntartja a Heves megyei 15
