Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)
Életrajzok
93. VALASEK JÖZSEF (Egerszalók) Egerszalókon született, 1901. január 19-én. Szülei nincstelen parasztemberek voltak. Fiatalon a Nógrád megyei Somoskőre került, ahol a közeli macskalyuki kőbányában vállalt munkát. A kőbánya, ahol dolgozott a magyar—csehszlovák határ közelében volt. Ezt a kedvező lehetőséget használták fel a magyar és csehszlovák kommunisták arra, hogy kapcsolatot teremtsenek. 1928-ban lett tagja Valasek József az illegális Kommunista Pártnak. 1934-től ő is rendszeresen átjárt Csehszlovákiába. Bandur Gyula irányításával Baglyasalján, Karancsalján, Somoskőn, Somoskőújfaluban kommunista sejteket szervezett. A beszervezett bányamunkásokat folyamatosan látta el a Csehszlovákiából átcsempészett magyar nyelvű sajtótermékekkel (Munkás, Vörös Munkás, stb.). Forradalmi tevékenységéért 1937 januárjában letartóztatták, majd a katonai bíróság másfél évi börtönbüntetésre ítélte. Még ki sem szabadult, amikor a polgári bíróság ugyanezen vétségéért, de más rendelkezésekre hivatkozva két év börtönnel sújtotta. A Kúria ezt a büntetést 3 évre emelte fel, végül 1940 novemberében összbüntetésül 4 évre és 3 hónapra ítélte. A börtönből 1941 áprilisában szabadult, és visszatért családjához Somoskőre. Bár rendőri felügyelet alatt állott, mégis sikerült kapcsolatba kerülnie a kommunista mozgalommal. Mint kommunista keresett kapcsolatot 1943-ban a Parasztszövetség földmunkás szakosztályával. Tervezte a szakosztály helybeli megalakítását is. Ennek érdekében kapcsolatot teremtett a Szabad Szó szerkesztőségével. Az 1943. július 11-én megjelent Szabad Szó c. lapban találkozhatunk a nevével. Az újság 1943. október 17-i számából az derül ki ,hogy feltehetőleg meghívta Somoskőre a Szabad Szó valamelyik munkatársát. Ezzel is elő kívánta segíteni a földműves szakosztály megalakulását. 1944 végén részt vett a nógrádi bányászok fegyveres szervezkedésében. Mint katonaszökevény 1944 december közepén csatlakozott a Bandúr Gyula által vezetett partizáncsoporthoz, s e csoporttal együtt került át Nógrádi Sándor partizánegységéhez. Egy nappal a környék felszabadulása előtt Abroncspusztánál, 1944. december 28-én, egy visszavonuló SS alakulattal vívott tűzharcban hősi halált halt. Tevékenysége elismeréseként posztumusz megkapta a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát (1946). 150