Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

1972 augusztusában nyugdíjba vonult a bányától. Továbbra is végzett pártmunkát az egercsehi bányatelepi pártszervezetnél, egészen a haláláig. Egerben hunyt el 1976. november 22-én. Fegyveres antifasiszta tevékenysége elismeréseként a következő kitüntetésekben részesült: Magyar Partizán Emlékérem (1946), Szocialista Munkáért Érdemrend (1955), Szocialista Hazáért Érdemrend (1968), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970). Forrás: Galambos István visszaemlékezése. 1959. DIV. LUK. TD. 62. 87. 1. — Hősök könyve. — Galambos István visszaemlékezése 1976. szeptember 3. Gyűjtő: (Dr. Csiffáry Gergely)—Dr. Godó Ágnes ezredes lektori közlése Budapest, 1984. március 20. — Kis András ezredes visszaemlékezése. Szentendre, 1981. november 28. — Csiffáry Gergely: Az egercsehi szénbánya története (1901—1976). Eger, 1977. 52. — Csiffáry Gergely: Történelmi emlékhelyek Heves megyében. Eger, 1982. Kézirat. — Márkusz László: Nemzedékek. Népújság, 1973. április 4. 7. — Pataky Dezső: Ha felszakad a félhomály. Egy partizán visszaemlékezései. (Galambos István élete). Népújság, 1959. szeptember 6. 6 — Szecskó Károly (szerk.): Munkásmozgalmi harcosaink. Életrajzi Lexikon. Eger, 1970. 35. A Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjeinek névsora. 30. GÁL TAMÁS (Eger) A görögországi Volosban született, 1918. január 1-én. Eredeti neve: Galagavrosz Tanaszisz. Édesapja mezőgazdasági munkás volt. 1938-ban sorkatonai szolgálatra vonult be. 1941-ben tagja lett a Görög Kommunista Pártnak. Még ebben az évben, ősszel önként beállt az egyik partizánalakulatba. 1945-ben az angolok leverték az első forradalmat. A belső és a külső reakció tisztogató munkájának a következtében őt letartóztatták, s kínvallatásnak vetették alá, majd börtönbe került. Később 2 esztendőre Ikana szigetére internálták. 1946-ban a Görög Kommunista Párt felhívására megkezdődött a második forradalom. 1947-ben tavasszal Gál Tamás harmadmagával megszökött az internáló táborból és visszament partizánalakulatához. Szökése után a reakciós erők apját, anyját és 3 nővérét halálra kínozták. 1949 végén a harcok során lábsérülést szenvedett, és Magyarországra hozták, mint sebesültet, utóbb hazánkban talált végleges otthonra. Az 1956. évi magyarországi ellenforradalom idején önként fegyvert fogott a néphatalom védelmében. Előbb a karhatalom, majd a rendőrség, utóbb a büntetésvégrehajtás kötelékében 66