Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

zeti Parasztpárt helyi szervezetét. Később részt vett az orvos, egészségügyi szakszervezet megyei csoportja szervezésében. 1952-ben az Egészségügyi Minisztérium egy Eger környéki vegyi üzembe rendelte, ahol harcgáz-szakértő orvosként baleset- és munkavédelmi problémákat kellett megoldania. Miután feladatának sikerrel tett eleget, Eger város főorvosává nevezték ki, 1954— 56 között. Iskola főorvosként ment nyugdíjba, — előtte hosszú ideig volt az egri Dohánygyár üzemorvosa, — 53 évi orvosi szolgálat után 1974-ben. Egerben halt meg 1978. április 30-án. A Magyar Partizán Szövetség Országos Bizottsága igazolásai alapján 1975. szeptember 29-i ülésén felvette a tagjai sorába. Tevékenysége elismeréseként megkapta az Egészségügyi Kiváló Dolgozója (1973), s a Magyar Partizán Emlékérem (1976) kitüntetést. Forrás: özv. dr. Ettre Istvánné (Eger) visszaemlékezése, 1983. november 26. (Dr. Csiffáry Gergely gyűjtése). — Gazsi József: Egy orvos a történelemben (Dr. Ettre István élete) Lobogó, 1977. február 10. 3—7. — Kuntár Lajos—Szabó László (szerk.): Szentgotthárd. Bp. 1981. 697—700. Márkusz László: Dr. Partizán. (Dr. Ettre István élete). Népújság, 1976. március 21. 7. — Pécsi István: Ötven év emberség. (Dr. Ettre István egri antifasiszta életútja). Népújság, 1970. november 15 12. Megjegyzés: Dr. Ettre István a vezetéknevét 1945 után Frühwaldról magyarosította. 23. FARAGÓ KÁROLY (Eger) Mátramindszenten született, 1924. június 25-én. Munkáscsaládból származik. Iskolái elvégzése után Egerben a MÁV-nál dolgozott, mint kovács. A munkahelyén 1942-ben fizetésjavítást követelt, ezért azonnal elbocsájtották a vasúttól, ráadásul a MÁV Igazgatóság besoroztatta katonának. 1942. április 28-án Egerben sorozták. A gyöngyösi 20. tüzérosztályhoz hívták be, majd rövidesen egy frontra induló menetszázadba került. Vámosgyörkön vagoníroztak be, s Orelban rakodtak ki, innen az utat gyalog tették meg. A frontra kerülve állandóan kereste az alkalmat a szökésre, melyre idehaza, indulása előtt 1919-es vöröskatona édesapja is biztatta. Végül 1943. január 10-én éjszakai szolgálatban átszökött a szovjetekhez. Mint hadifoglyot a marsanszki hadifogolytárborba szállították. Itt rövidesen tífuszt kapott, de kigyógyult belőle. Hadifogolyként tavasszal erdőmunkán dolgozott Kizelben, majd az Ural vidéki Gubahára szállították, ahol építkezésen vett részt. Jó munkája eredményeként kiemelték, és fűrésztelepre vitték mun57