Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

Sipos Gyula, Surányi Károly, Juhász Mihály, Berényi Dezső, Búkor Kálmán, Miklós Antal, Gombos Béla, Csete István, Simon Ferenc, Pásztor Tibor, Erős Dénes, Garai Bertalan, Sütő Cifra László (Egercsehi) partizán. A földetérés után nem sokkal a csoporttól leszakadt: Cserba Lajos, Erős Dénes, Garai Bertalan, Sütő Cifra László. Ök később egy szlovák partizánegységhez csatlakoztak, s velük harcoltak. Eged András a csoport harctevékenysége során részt vett Ungdaróc község határában egy ellenséges katonai szerelvény megsemmisítésében, az Ungdaróc és Mélykút közötti híd robbantásában, az újkemencei csendőrőrs megtámadásában s lefegyverzésében, valamint az ungvári villanytelep felrobbantását végző csoport tevékenységében. V. V. Bujanov csoportja 1944. október 28án egyesült a felszabadító szovjet Vörös Hadsereggel. 1945 januárjában érkezett vissza Magyarországra, s hazatért szülőfalujába, ahol antifasiszta tevékenysége elismeréseként földet kapott. Kevés ideig gazdálkodott, mert 1947-ben a Magyar Kommunista Párt javaslatára előbb politikai munkára, majd tiszti iskolára küldték. Az iskolán osztályelsőként végzett 1949-ben. Már századosi rendfokozattal egy tiszthelyettesi iskola parancsnoka lett. Utána évekig Vácott teljesített szolgálatot, majd a Dunántúlon hadosztályparancsnokká léptették elő. Itt érte az 1956-os ellenforradalom is. Részt vállalt az ellenforradalom utáni konszolidáció munkájában, a karhatalom egyik szervezője volt. Ezután Budapesten az új hadsereg megszervezésénél tevékenykedett. Ezt követően a Belügyminisztérium kikérte, s a szobi járási munkásőregység első parancsnoka lett. 1962-től egyre gyakrabban betegeskedett és egészségének további romlása végül is leszerelésre kényszerítette. Pártfeladatait azonban még évekig vállalta és teljesítette. Nyugdíjazása után Nagymaroson telepedett le, s itt is hunyt el 1984. március 18-án. Antifasiszta fegyveres tevékenységéért megkapta: a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozatát (1946), a szovjet Győzelemért kitüntetést (1945), s a Szocialista Hazáért Érdemrendet (1968), Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957), Magyar Partizán Emlékérem (1955), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970). Forrás: Búzás Endre: Partizánösvényen. Bp. 1962. — Dombrády Loránd—Nagy Gábor (szerk.): Fegyverrel a hazáért. Magyar ellenállási és partizánharcok a második világháború idején. Bp. 1980. 190. — Dóra Zoltán: Felnémetről indult. Látogatóban egy régi partizánnál. (Eged András élete). Népújság, 1983. március 6. 5. — Földes Pál: 54