Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

s kovácssegéd lett. Munkanélküliként 1938 szeptemberében Budapesten próbált munkát vállalni. Több helyen akart elhelyezkedni, végül 1939 áprilisában munkát kapott a Hoffer és Schrantz Mezőgazdasági Gépgyár ekeműhelyében. Itt kapcsolódott be a munkásmozgalomba. Előbb szakszervezeti tag lett, majd a kispesti szakszervezeti székházban politikai előadásokat hallgatott. Bekapcsolódott a gyári kommunisták háborúellenes mozgalmába, s éjszakánként kiszökve a műszakból az utcára, a röplapokat terjesztették. A röplapokat a gyárban a kommunista Suhajda Józseftől kapták. 1942. október 5-én tényleges katonai szolgálatra hívták be Székesfehérvárra, majd Nyíregyházára vezényelték át, ahol rádiós iskolát végzett. Nyíregyházáról az iskola végeztével a taszári repülőtérre helyezték. 1944 augusztusában baloldali magatartása miatt a frontra vezényelték. Rétságon esett szovjet hadifogságba. Mint hadifogoly, a jászberényi fogolytáborban jelentkezett a Rózsa Sándor híradós zászlóaljba. Az alakulat pontos neve: 1. Honvéd Rózsa Sándor Műszaki és Távbeszélő-Építő Zászlóalj volt. A távbeszélő-hálózat újjáépítését végezték. Ezzel az alakulattal 1945. február 19-én indult a németek elleni harcba. A szovjet hadsereggel haladva a feladatuk a telefon és a hírösszeköttetés helyreállítása volt, s tehervagonokban lakva a fronttal együtt haladtak előre. A zászlóalj Szlovákia, Csehország és Ausztria területén tevékenykedett. Alakulatukkal Losonc—Zólyom—Szakolca útvonalon át a morvaországi Brünnig haladtak. Itt ét véget számukra a háború, Zászlóaljparancsnokuk Czeglédi József volt, aki elbúcsúztatta őket a háború elmúltával, s Pozsonyt érintve érkezett haza Budapestre, az Üllői úti laktanyába. Majd áthelyezték a Honvédelmi Minisztériumba. Itt dolgozott 1946 június végéig, amikor végre leszerelték. Katonaidejének utolsó szakaszában a postaközpontot és a hálózatot építették ki a minisztériumban. Leszerelése után Átányban mint kovács dolgozott. Atány községben a helyi SZIM (Szociáldemokrata Ifjúmunkás) szervezet titkára volt egy évig. 1954-től tanácstag, az 1956-os ellenforradalom után vb-tag. 1959-ben lett párttag. 1959-től az átányi Dózsa Mg. Tsz. elnöke volt. 1964-től a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnak volt pártvezetőségi tagja, s pártbizottsági tagja 1980-ig. 1957-től nyugdíjas, Egerben él. Munkájáért többször kapott kitüntetést és elismerést. Forrás: Baráth Mihály visszaemlékezése. Eger, 1983. március 29. — Kérdőív a munkásmozgalmi harcosok életrajzának a gyűjtéséhez. 33