Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

1942. szeptember 10-i támadás során Balatoni András megsebesült, s csak októberben került vissza az alakulatához. A sok veszteség miatt ő lett a géppuskás szakasz parancsnoka. Az 1943. január 14-én megindult szovjet támadás következtében a 14. gyalogezred egy zászlóalját bekerítették, s ő is fogságba esett tíz társával. Mint foglyot Davidovka faluba, onnan napok múlva a marsanszki hadifogolytáborba vitték vasúton. Itt rövidesen megbetegedett, s csak 1943 májusában, felgyógyulása után tért vissza a táborba. A barakkban idősebb munkásmozgalmi tapasztalatokkal bíró társai voltak, Bernyák Béla (Miskolc), Kringer János (Budapest), Gombos János (Bácstopolya), akiket érdeklődéssel hallgatott. 1944 tavaszán a táborparancsnokságra hívatták, orvosi vizsgálat után megtudták, hogy antifasiszta, illetve partizániskolára választották ki őket. Vele voltak Micsonai József (Eger) és Horváth Béla is. Az ő nevükre emlékszik azok közül, akikkel együtt átszállították Júzsába. A júzsai antifasiszta iskolát befejezve 50 főt kiválogattak, köztük volt Balatoni András is, valamint Eged András (Felnémet), Lepres András (Eger), Molnár Béla (Eger), Szabó Gábor (Tarnazsadány), Vass László (Eger) hadifoglyok, akikkel együtt a kransznogorszki harmadik antifasiszta iskola hallgatói lettek. Az iskola 1944 márciusától szeptemberéig tartott. A tanfolyam vége előtt Garasin Rudolf kereste fel őket, aki egy 40 fős partizáncsoport szervezését intézte. Vele utaztak el a Kijev melletti szvjatosinói táborba, a partizánkiképzésre, 1944 szeptember első napjaiban. Kiképzésük után bevetésükre már nem került sor. Kijevben bekapcsolódtak a város újjáépítésének munkájába. Még 1944-ben a Szovjetunióban kérte a moszkvai magyar emigráció vezetőitől, hogy vegyék fel a pártba. Erre akkor nem került sor. Utóbb 1968-ban Magyarországon régi párttagságát 1944től elismerték. Kijevből 1945. február 27-én érkezett haza Debrecenbe. Kezdetben a Partizán Örzászlóaljnál volt, innen áthelyezték a Debrecenben újonnan alakult 6. hadosztály 18. gyalogezred 2. zászlóaljához, mint zászlóalj nevelőtisztet. A 6. hadosztállyal együtt ő is Ausztriába vonult, Graz környékére. 1945. május 9. után visszatértek a Dunántúlra, a Veszprém—Balatonalmádi—Veszprémvarsány vasútvonalat biztosították. 1945 decemberében leszerelt a demokratikus hadseregből. Hazatérve bekapcsolódott a pártmunkába. 1947 októberében Budapesten a Kossuth Akadémiára került, ahol elvégezte az egyéves tiszti iskolát, s alhadnagyként avatták fel. 1948 őszén a Petőfi po28