Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)
Életrajzok
1945. március 28-án a kapott parancs értelmében a századával Ausztriába, Deutsch—Altenburgba kellett volna mennie, hogy kompátkelőhelyet létesítsenek. A parancsot megtagadva katonáival a Kisbodaknál lévő Pálffy-szigetre mentek, hogy itt bevárják a felszabadító szovjet csapatokat. E sziget pár nap alatt az ellen- — állók gyülekező helye lett. Három katonáját Dunaremetén hagyta, hogy azok értesítsék a szovjeteket a tervükről. Dunaremete 1945. március 30-án szabadult fel. Másnap Zsákai katonái Dunaremetéről egy szovjet századossal együtt érkeztek a Pálffy-szigetre. A századossal tolmács útján beszélt. Megegyeztek, hogy a szigetre még szovjet katonák is jönnek, akik a magyarokkal együtt harcban visszafoglalják a közeli Püski és Kisbodak községeket. A szovjetekkel a támadást 1945. március 31-én 16 órakor közösen indították meg. Éjfélre mindkét települést viszszafoglalták a németektől. A harcok során nemcsak a szigeten összegyűlt 600 magyar katona életét mentették meg, hanem az egész gyöngyösi ménest is. Ezután Zsákai Andrást és a gyöngyösi méneskari parancsnokot, Babies ezredest Malinovszkij marsall magához hívatta. Azt kérdezte, hogy akarnak-e tovább is harcolni a szovjetekkel. Zsákai az emberek véleményét tolmácsolva elmondta, hogy azok haza szeretnének inkább menni. Ezt követően hidászaival együtt igazolást kaptak a tevékenységükről, s Győrbe vonultak a hidász laktanyába, majd szovjet hadifogságba kerültek. Mint hadifoglyot a romániai focsanai gyűjtőtáborból 1945 júliusában a szovjetunióbeli Talicinba szállították. 1946 őszén a lettországi Vindauba került, s végül a Riga melletti Rezeknéből került haza 1947 júliusában. Hazatérése után a hatvani iparitanuló iskolában tanított. 1948-ban újra megházasodott. 1959-ben kinevezték a hatvani 2. sz. Általános Iskola igazgatóhelyettesévé, s innen vonult nyugdíjba 1970-ben. Majd nyugdíjazása után még szerződéses dolgozóként 1978-ig tanított. Jelenleg Hatvanban él. Munkája elismeréseként megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1970), kitüntetést, s a Pedagógusok Szakszervezete Központi Vezetőségétől az Érdemes Munkáért emlékplakettet (1984). Forrás: Zsákai András visszaemlékezése, Hatvan, 1970. május 1. (Gyűjtő: ifj. Zsákai András, Hatvan.) Hatvany Lajos Múzeum Legújabbkori Történeti Gyűjtemény 71.52. 1. — Zsákai András visszaemlékezése, Hatvan, 1984. április 1. (Gyűjtő: Dr. Csiffáry Gergely.) — Németi Gábor: Adalékok Hatvan város felszabadulásának történetéhez. Az Egri Múzeum Évkönyve. XV. Eger, 1977. 352. 155
