Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

Szabó Károlyék a nyitrai partizán brigád tagjaként a partizánok között belső őrszolgálatot láttak el 1945. január 4—1945. február 13 között. A nyitrai partizánok parancsnoka: Genagyij Dimitrijevics Avgyejev fedőnevén Szmirnov, törzsfőnök; Dudin, politikai biztos; V. I. Orlenko. Ez a brigád 1944 decemberében a nyitrai hegyekben alakult, tevékenységi körzetük Inovec falu és Nyitra körül volt. A nyitrai dandár 1945. február 13-án átkelt a Garam folyón, és egyesült a szovjet csapatokkal. A nyitrai partizánbrigád az Alexander Nyevszkij magasabb partizánegység alá tartozott. A nyitrai partizánokhoz csatlakozott magyarok 1945. február 13-án este 11 órakor Garamberzencénél áttörve a német frontot, a Garam folyón erőszakos átkelés révén egyesültek a szovjet csapatokkal. Ezután a Léva melletti Nagyfaluban pihenőn voltak. Itt tisztálkodhattak, magyar egyenruhát kaptak. Ezután a magyarországi illetőségűek hazajöttek. Vácra vitték őket, s a váci fegyházban — amely ekkor fogolytábor volt — helyezték el őket. Ez idő alatt a város szélén levő üzemanyagtároló helyen dolgoztak is. Innen Jászberénybe irányították őket, ahol az új magyar demokratikus hadsereg I. hadosztályának II. ezred, II. zászlóalj, II. századába került Szabó Károly. 1945. áprilisában az I. hadosztály kötelékében Ausztriába irányították, ahol Bécsújhely térségében, Willendorf faluban voltak elszállásolva. Harctevékenységet már nem folytattak a német kapitulációig. Osztrák területről vissztérve egységével utóbb Répcelakon állomásozott, s vasútbiztosító szolgálatot látott el. 1945. július 30-án leszerelt a hadseregből. Hazatérése után belépett a Magyar Kommunista Pártba, s Szentdomonkos község pártvezetőségi tagja is volt. Előbb az ózdi Kohászati Üzemekben dolgozott, majd a somsályi bányánál. Somsályról Égercsehibe ment munkát vállalni, ugyancsak a bányánál. 1949. május 19-én a párt javaslatára a Magyar Néphadsereg kötelékébe került. Itt előbb elvégezte az alosztályparancsnoki tanfolyamot, s főhadnaggyá avatták. Ezután a Zrínyi Katonai Akadémia ezredparancsnoki tagozatára iskolázták be. Ezt elvégezve 1950. október 16-án Keszthelyen lövészezred parancsnoknak nevezték ki. Megromlott egészsége miatt 1966. augusztus 31-én nyugállományba vonult, s Egerben telepedett le. Tevékenysége elismeréseként a következő kitüntetésekben részesült: Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozat (1950), Szolgálati Érdemérem (1960), Kiváló Szolgálatért Érdemérem 131