Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)
Bevezető
lett harcoltak, vagy hadműveleti területen tartózkodtak, vagy műszaki helyreállító munkát végeztek. Közülük számosan lettek tagjai a Magyar Ellenállók, Antifasiszta Szövetségének, s többek felvétele most áll elbírálás előtt. Az ő számbavételükkel az ismert fegyveres antifasiszták köre kiszélesedett. A gyűjtőmunka során meg kellett vonnunk a gyűjtőterület határait is. Itt mérvadónak tekintettük a történetiség szempontjából a korabeli Heves megye közigazgatási határait, valamint a jelenkori (1950. január 1-től érvényes) megváltozott közigazgatási határokat is. A gyűjtőmunka időbeli határaként az anyagot 1983. november 30-án zártuk le. A kötet végén közreadjuk a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének Heves megyében élő tagjainak teljes névsorát, azokét, akik 1984. április l-ig felvételt nyertek a Szövetségbe. Szándékunk ellenére nem került be ebbe az életrajzgyűjteménybe néhány olyan szövetségi tag életrajza, akik a fegyveres antifasiszta harcban részt vettek, de anyagaikat (életrajz, kérdőív, fénykép) többszöri kérés ellenére sem bocsátották rendelkezésünkre, vagy túl későn juttaták el azt hozzánk. Tudjuk, hogy az összeállításunk nem lehet teljes, a történeti kutatás további fegyveres antifasiszták sorsára deríthet fényt, s bízunk benne, hogy e munka megjelenése további kutatásra fog ösztönözni. A feldolgozás módja Az antifasiszta harcosok anyaga összegyűjtésének kezdetét jelentette az egyes résztvevők írásbeli, vagy szóbeli visszaemlékezéseinek, önéletrajzainak a rögzítése. Bár jól tudjuk, hogy amikor az egyén megszólal a történelemben, mindig fenyeget az a veszély, hogy az eseményeket saját személyiségéhez igazítja. Mondhatjuk úgy is, hogy torzítja, de ebben a szóban már felfedezhető az elmarasztaló ítélet; márpedig az efféle kiigazítás, átírás nem feltétlenül jelent szándékosságot, még kevésbé tudatos hamisítást. A memoárra szükségünk van, mert az illegalitás nem kedvezett az írásbeliségnek. Kevés a forrás, ami megmaradt az emlékezetben és élőszóban elérhető, az mind megmentésre vár. A múltat lehetetlen megismerni az egyén történetei nélkül. A gyűjtőmunka meggyorsítása, módszeresebbé tétele érdekében egy kérdőívet, adatlapot állítottunk össze. Egy-egy életrajz után ennek adataira a forrás megjelölésénél hivatkoztunk: Kérdőív a 11
