Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

1944 augusztusában előléptették alakulatvezetővé. Alakulatát., és a repülőteret a dunántúli Tácra költöztették. A nyilas hatalom átvétele után egyre inkább a szökés gondolata foglalkoztatta. Nyílt parancsot szereztek, s többed magával — köztük Selmeci János, Klement Ferenc, Vass Károly — Budapest felé indultak. A zsebében vitte egy vasszilvágyi volt első világháborús orosz hadifogoly orosz nyelven írt sorait, mint ajánlólevelet. Székesfehérvár környékén szovjet járőrbe ütköztek, s átálltak, néhány napot a székesfehérvári gyűjtőtáborban töltött. Miután hajlandó volt a németek ellen harcolni, vonattal, teherautóval 1945 januárjában Debrecenbe irányították. 1945. január 4-én a Magyar Kommunista Párt tagja lett, a pártszervező munkát is végzett. 1945 februárjában elvezényelték Hajdúhadházára, a 18/1. zászlóaljhoz, mint újonckiképző rajparancsnokot. A hadosztály szervezése és felkészítése 1945 márciusában befejeződött, és április 11-én hadműveleti területre indultak Ausztriába. Nánási Ferenc a 6. hadosztály híradó csoportjában teljesített szolgálatot Eberau—

Holl—Lafniz falvak térségében. 1945 szeptember végéig tartózkodott Ausztriában. Hazajövetele után 1945 decemberében az 5-ös győri határvadász zászlóaljhoz vezényelték, mint az új magyar hadsereg továbbszolgáló szakaszvezetőjét, s kiképzési feladatokat látott el eredményesen. Ezután a piszkei határőrsre helyezték, mint parancsnokhelyetteset 20 katonával. Utóbb Győrbe vezényelték nevelő tiszthelyettesi tanfolyamra, amit 1947-ben elvégzett, s őrmesterré lépett elő. A továbbszolgálati idejének lejártával leszerelését kérte. Elhelyezkedett a MÁV Járműjavítóban, mint lakatos. 1948-ban újra a repülés vonzotta, s Esztergomban gyakorlatozott. 1949-ben elvégezte az akkor meginduló repülőgép-technikusképző iskolát. Ezután a Magyar Néphadsereg kötelékébe került, s két és fél évtizeden keresztül különböző beosztásokban szolgált. Továbbtanult, tiszti és főtiszti iskolát végzett, elvégezte a Testnevelési Főiskolát is. Az 1956-os ellenforradalom leverésében részt vett mint karhatalmista, az I. Forradalmi Tiszti Ezred tagjaként. 1975. augusztus 1-én vonult nyugdíjba mint alezredes. Hatvanban telepedett le, s jelenleg is itt él. Tevékenysége elismeréseként a következő kitüntetésekben részesült: Élmunkás jelvény (1948), Népirepülés Emlékérem (1949), MÖHOSZ Kiváló Dolgozó (1955), Munkás—Paraszt Hatalomért Emlékérem (1957), Közbiztonsági Emlékérem arany fokozat (1957), 110