Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Bevezető

résztvevőit, a polgári-politiikai ellenállás harcosaitól, nem becsülve le azok áldozatos tevékenységét sem. Amikor a történeti kutatás elkezdődött ebben a témában, Heves megyében a partizán szövetségnek mintegy 35 élő tagja volt. A gyűjtőmunka másik fő célja, hogy ne csak a szövetség tagjainak életrajzait állítsuk össze, hanem minden olyan személyét, akinek antifasiszta fegyveres tevékenységéről tudunk, s az megbízhatóan igazolható is. Megjegyzzük, hogy a Szövetségnek több olyan megbecsült tagja van, akinek tevékenységéről tudunk, de az nem köthető a második világháború alatti, vagy a spanyol polgárháború antifasiszta fegyveres harcához. Közéjük tartoznak Blazsekovics Ede (Eger), akinek az 1956. évi ellenforradalom felszámolásában végzett munkáját értékelték a Szövetségbe való felvételekor. Hasonlóképpen törént ez: Kovácsházi István (Gyöngyös), Takács Géza (Eger), szövetségi tagok esetében is. Grégász József (Eger), Bóta Bernát (Eger) lakosok munkásmozgalmi tevékenységük eredményeként lettek szövetségi tagok, míg Szántó Flórián (Egerszalók) a szovjet polgárháború (1918— 1922) harcaiban vett részt, s ez okból vették fel a Partizán Szövetségbe. A Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének a közelmúltban még további olyan személyek lettek a tagjai Heves megyéből, akiknek a tevékenysége a polgári ellenállás, vagy a politikai ellenállás témakörébe sorolható. Köztük vannak: Angyalosi Béla (Eger), Angyalosi Béláné (Eger), Bartó János (Eger), Bodor Imre (Eger). Czapik Károly (Tarnalelesz), Danó Ödön (Tarnalelesz), Dorkó Balogh János (Bekölce), Horváth Jánosné (Petőfibánya), Kormos Ilona (Eger), Krisztián András (Heves), Lénárt József (Eger), Szabó József (Eger) antifasiszta harcosok. E gyűjtőmunka során az ő tevékenységükre szorítkozó anyagot is összegyűjtöttük, de megjelentetésükre máshol kerítünk sort. A kutatás kezdetétől e kötetben azok életútját (élők és már nem élők) kívántuk ismertetni, akik különböző európai országokban antifasisztaként fegyverrel harcoltak, s ide soroltunk minden olyan személyt, aki a fegyveres harc vállalásáig eljutott, kiképezték, felkészítették a küzdelemre, de az nem rajta múlt, hogy bevetésére már nem kerülhetett sor a megváltozott történelmi körülmények között. Figyelembe vettük a Politikai Bizottság 1981. március 17-i állásfoglalását, mely elismerte négy magyar magasabb egységnek az antifasiszta tevékenységét, melyek szovjet katonai irányítás mel10