Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)
Bevezetés
A HEVES MEGYEI KATÓNAÁLLlTÁS KORSZAKAI A megyéből származó katonák a hadkiegészítésnek már ismertetett módján kerültek be a hadseregbe. Ha a megyében a hadkiegészítés korszakait el akarjuk egymástól határolni, akkor azit a következő periódusokra bonthatjuk (tudván azt, hogy egy folyamatot egy évszámhoz kötni egy kicsit mindig önkényes, de ugyanakkor a rendszerezés miatt szükséges): 1. 1715-től az állandó magyarországi hadsereg megalakulásától 1793-ig a szabad toborzás, amikoris a megye aktív segítséget nyújtott a toborzásnak és a megajánlottakat nagyrészt erőszak alkalmazásával állították ki, 2. 1794-től, a megyének a katonaállítással kapcsolatos aktív tevékenysége kezdetétől 1830-ig az első (részleges) sorshúzásos állítás alkalmazásáig, ami a katonák kiállításának tekintetében alig különbözött az első korszaktól, de a szabad toborzásnak már egyre kevesebb segítséget nyújtott, 3. 1831-től az első (részleges) sorshúzásos állítás alkalmazásától 1847-ig, amikoris az összeírás alapján sorshúzással állították ki a katonákat és a szabad toborzáshoz lényegében segítséget nem nyújtottak. A megyebeli periodizáció valamelyest eltér az országostól. Országos szinten, mint az az előző fejezetekből kitűnik, az 1802-es országgyűlésen kezdenek foglalkozni részletesebben a kérdéssel. A megyéknél ez hamarább tapasztalható. Az úgynevezett katonaállítási lajstromot már 1794-től kezdődően rendszeresen vezették, meglepő részletességgel töltve ki az újonc itthoni körülményeire vonatkozó rovatot. Különben Heves megye időben korábban rögzíthető aktivitását az 1805. évi követi utasítások is bizonyítják, amikor a szűkszavú 1802: 1. tc. után meghagyják a követeknek többek között, hogy ne csak az újoncok létszámának megállapítására, hanem az újoncozás módjának meghatározására is hívják fel az országgyűlés figyelmét. 2 3 SZABAD TOBORZÁS A szabad toborzás látványosan kezdődött: először a megye nagyobb, később a kisebb helységeiben zeneszó és bor mellett. A toborzótiszt és a legénysége cifra ruhában csinálta a kedvet az ifjúságnak. Az előkészületeket, különösen ha szervezettebb ezredtoborzásról volt szó, már korábban megkezdte az elöljáróság és a község lelkipásztora. A toborzás lefolyásáról — mint az a 18. században és később különösen a napóleoni háborúk folyamán mindenütt, így Heves megyében is egyforma szokássá alakult — hű képet ad gróf Károlyi Józsefnek jószágfőigazgatójához 1795-ben int rendelete: 18
