Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)

Bevezetés

gyűlésen az újoncállítás tárgyalásánál a megye követeinek azt az utasítást adta, hogy míg a sérelmeket nem orvosolják, ne szavazzák meg az újonclétszámot. Az udvar a sérelmeket orvosolni nem akarta, de a kívánt kiegészítésre szüksége volt. Hívein keresztül nyomást gyakorolt a megyegyűlésekre, hogy a követek utasítását változtassák meg. Egerben a megyegyűlésen Almásy Gedeon elnöklő alispán, a konzervatív pánt vezére, azt a javaslatot, hogy „. . . A követek utasíttassanak megszavazni az adót és az újoncokat a sérelmek orvoslása nélkül is . ..", határozatképpen mondta ki anélkül, hogy a közgyűlés az indítványt elfogadta volna. Az ellenzék oly hevesen tiltakozott, hogy az alispán ,,. . . elhagyta elnöki székét. . .". Másnap nem is jelent meg a közgyűlésen, mire kimondatott: ... a tegnapi napon történt kijelentésnek utasító hatálya megszüntetik . .Ennek ellenére megszületett a katonaállítási cikkely. A megye ezzel nem helyezkedett szembe, de nemtetszését az ügyek intézésével fejezte ki, melynek végső fokon pl. az újonchátralékkal kapcsolatban a már sorsot húzottak, de be nem sorozottak is hasznát látták. Az 1848. előtti Heves megyei hadkiegészítés utolsó korszakában 1831—1841 (1847) között sem szűnt meg a szabad toborzás. Amilyen mértékben biztosítottnak látta a felsőbb katonai vezetés, hogy az ezredek fogyatékát a magyar rendek kiegészítik, oly mértékben szorgalmazta a szabad toborzást is. A katonai vezetés 1831-rtől kezdve, de különösen az 1840-es években megelégedett a toborzóparancsnokságok kisebb aktivitást mutató tevékenységével is. Az összeíró, illetve a sorshúzásos rendszer bevezetése után pedig", — ha nyíltan nem is szervezite át a toborzóparancsnokságokat, de — az ügyintézésüket inkább a nyilvántartás felé tolta el, mely feladat részben megfelelt a későbbi kiegészítő parancsnokságok ügykörének. A toborzást, mint már említettük, laza keretek között folytatta, ami nagyobb búcsúkra és a vásárokra korlátozódott. Szerényen húzódnak meg a hadfogadói tisztnek a megyéhez küldött kérelmei évenként megismétlődve, melyekben ezekre az alkalmakra magának és katonáinak forspontot (előfogaitot) kér, amit a megye Gyöngyös, Mezőtúr, Törökszentmiíklós, Tiszafüred, Pásztó és Heves mezővárosban tartandó vásárokra meg is adott.

12

8 Ebben az időben sorvadt el a szabad toborzás rendszere, hogy helyet adjon egy merőben más, modernebb hadikiegészítési rendszernek. Heves megyében már 1831-ben megkísérelték a húzásos állítást. Nem így történt az ország többi megyéjében. Volt, ahol 1841ben alkamazták először. Az 1841-es gyakorlat nem volt egységes, és ha a törvény hatását akarjuk lemérni, egyoldalú lenne az a be57