Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)

Bevezetés

den részéből. A helytartótanács ugyanis kötelezte a hatóságokat, hogy a sorozáson meg nem jelenteket országosan körözzék. így minden törvényhatóság minden megyével, szabad királyi várossal és szabad kerülettel levelezett szökésügyben, megküldvén egymásnak a körözöttek személyleírását. A katonaságtól (a „zászló alól") megyebeliek száma azonban jóval kevesebb volt, mint az előző évtizedben. Hogy pontosan mennyi volt a szökött az 1841-ben sorozottak közül, az!t nehéz lenne pontosan megállapítani, mert a szököttek között voltak az előző időkből továbbszolgálóként bentmaradt katonák is, akik csak a leszerelés előtti „rábeszélésre" kényszerűen vállalták a továbbszolgálást, — bár az ilyenek nem lehettek nagy számmal. Mindenesetre a jegyzőkönyvek is kevesebbszer tesznek említést a főpénztárnok fogbér-elszámolásairól, mint az előző állítás után. (Sajnos, az elszámolás tételesen felsorolt iratanyaga ebből az évtizedből hiányzik a Megyei Levéltárban, így a két állítás között pontos összehasonlítást nem tehetünk.) A jelen sorozás után a helyettesítési díj és az újonchátralék volt éveken keresztül napirenden. A megye olyan kötöttségekkel engedte meg a helyettes állítását, hogy eleve biztosítsa annak rendezését, továbbá, hogy ne terhelje azokat az adófizető családokat, melyek nem voltak érdekelve a katonaállítás során. Ennek ellenére a községek nagyobb része úgy oldotta meg a helyettesítést, hogy a pénzt az egész községre vetette ki, egyes helyeken pedig egyenesen az adóval együtt kezelték. Domoszlóról jelentette a szolgabíró, mikor a hadfogadói parancsnokság sürgette Horváth József helyettesítési díjának kifizetését, hogy a bíró úgy tájékoztatta, miszerint: .. a Katona állítási Költség az egész lakosságra egy formán kötelezőleg tétetvén, az adó pénzzel együtt vettetett ki, az adó behajtása végett exequalt holmik pedig vevőkre nem találtatnak, sem pedig a tulajdonosok által ki nem váltatnak."

1'

1

1 Karácsond „gyalog jobbágyai",

12

2 Hatvan mezőváros lakosai

12

3, továbbá Antal József füzesabonyi adófizető

12,

1 egyaránt kéri, hogy a megye mentse fel őket a helyettesítést fedező külön adó fizétése alól. Az érintettek közül kimutathatóan 119 személy, de valójában annál jóval több panaszkodott a díjjal hátralékos községekre. Panaszuk rendszerint nem volt jogos, sokan már a katonaságnál zűrzavarosan adták elő sérelmüket. Sokszor derült ki utólag, hogy az eredeti szerződésük szerint leszerelésük után jánt volna nekik a pénz, kamatosan. Némely esetben nem is a katonát, hanem ia hozzátartozóit illette az összeg. Az egyik szolgabíró jelentése szerint: „... A közölt jegyzékben megnevezettek mind leg szorosabb szó értelmébe mind önként ajánlkozott katonának s tsak buzgó55