Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)
Bevezetés
családok rossz erkölcsű gyermekeiből és részint a tolvajlásból élő ifjakból akarja kiállítani a községre rótt katonákat.® 8, 6 9 Az — enyhén szólva — illetéktelenül állítottak ügyeivel a különben is lassú főkormányszék még az évtized utolsó éveiben is foglalkozik. 1835-ben olvassák fel a megyegyűlésen a helytartótanács végzését, melyben arról értesítette a megyét, hogy a legutóbbi újoncállítás alkalmával (1831-ben) „... Exner József Kovács Legénynek Megyebeli Poroszló várasa által, mint nem odavaló állítandó lakosnak katonának való állítása helytelenül történt; Ugyan azért Exner Józsefnek azon törvényhatóság részére, mellyböl származik. által íratása Országosan megállapított rendszabályoknál (fogva B. By.) szükségesnek találtatván . . . Borsod vármegye is tudósíttatott .. ." 7 n Kápolna helységnek Bodi György „törvénytelenül" állított katona helyett kellett küldeni egy másik újoncot, sőt arra kötelezte Kápolna helységet a helytartótanács, hogy a helytelenül kiállított Bodi György kiállítási- és katonai ruházatával kapcsolatos költségeit is megtérítse. 7 1 Még 1839-ben is van elintézetlen ügy, pedig már az 1831-ben kiállítottak végelbocsátás előtt állottak. A hadfogadói parancsnokságon keresztül közölték a megyével, hogy a helytelenül állított Vasa-ezredbeli Dody János ruházati pénzét téríttesse meg az illető helységgel és gondoskodjanak egy másik katona kiállításáról. 7 2 Eddig az él't a köztudatban, hogy Heves megye az 1831. évi újoncállítást sorshúzással oldotta meg. Éppen ezért érthetetlenek voltak azok az adatok is, melyek a fenyítő törvényszék jegyzőkönyveiből kerültek elő, és arról tanúskodnak, hogy Heves megyében 1831-ben az újoncozás során nagyobb fokú és nyíltabb lett az ellenszegülés, mint az előbbi években. Az ellenállás korábbi formája a szökés és az öncsonkítás volt. Az maradt 1831-ben is. Természetesen az öncsonkítók száma és az esetek gyakorisága nem vetekedett a szököttekével. 1831-ben eddigelé két adat van, mely öncsonkításról beszél. Kolozsvári Bálint és Pál, két testvér csonkították meg kezüket, majd 1832-ben négy adácsi lakos, de őket is elvitték a szekerészek közé. 71 A szökések már tömegesek és gyakoriak. Van, aki másod-, harmadízben szökik. 7' 1 A fent említett tiszaföldvári bíró arra is kitért jelentésében, hogy „. .. nem megy simán (t.i. az újoncozás B. Gy.), mert a környékre szöknek el és beállnak ideiglenesen szolgálni . . ." Ugyanezt jelentették Pétervásáráról is. A nemesség abban a reményben, hogy a legényt szorultságában kevesebb bérért is fel lehet fogadni, tehát olcsóbb munkaerőhöz jut, nemcsak hogy sze38
