Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)

Bevezetés

érdektelenek, vagy demoralizálják jobbágyaikat. Az előbbiekhez számítjuk sokszor a birtoktalan vagy jobbágytelken élő nemességet, kiket már több helyen adóztattak is (ezeknél a próbálkozás, mint az alábbi példából látjuk: legtöbbször sikertelen maradt); az utóbbiakhoz pedig a lázadó hangadókon kívül a duhaj kodókat. Tarródy István másodalispán Detk, Ludas és Ugra földesura pl. a következőkben jelenti a hangulatkeltés lefolyását, az erőszak átmenet nélküli alkalmazásával egyetemben: „Egyes detki jobbágy és kisnemes egyének példás megbüntetését kérem a következő okból: a múlt szombaton összehívtam a ludasiakat, ugriakat és detkieket (t. i. a bírákat B. Gy.) és előadtam nekik a király kívánságát, hogy a háborúra való tekintettel önkéntesek ajánlkozzanak katonának. Az ugraiak és a ludasiak meg is ígérték azt, de a detki bírák azonban véget nem érő síránkozással ellenálltak. Erre figyelmeztettem őket, hogy van elég alkalmas fiatalság a faluban, akik az én eddigi tapasztalatom szerint nem értenek máshoz, mint a dőzsöléshez, veszekedéshez és a heje hujához. Ezekből a legényekből bizonyosan jó katonák lennének, jó iskolába is kerülnének a katonaságnál s a francia háborúk befejeztével hazatérve derék jobbágyokká lehetnének. A megyei hajdúval és zeneszóval elküldettem őket a korcsmába, hogy ott egész éjjel tisztességesen táncolhassanak. Bort ígértem nekik és az első ajánlkozónak egy aranyat. De a bírák szomorú képpel mindenkit elijesztettek. A kisnemesek legényei előtt is hiába táncolt a hajdú, a legények kinevették, mondván: táncol a kanalas. De senki sem állt be katonának. Másnap a bírót felpofoztam, két nemes legényt áristomba zárattam, de amikor a legények vasdorongot vettek elő, félve a nagyobb bajtól, kiengedtem őket, s a megyéhez jelentést teszek.'"'

0 A birtokos nemesség a jobbágyi munkaerő védelmében azon volt, hogy a birtoktalan, illetve jobbágytelken élő nemesekkel tágítsa a katonaszedés bázisát. A törvény egyelőre nem adott jogot arra, hogy nyílt erőszakkal vitessék el őket, de ha önként jelentkeztek, megengedte számukra a sorezredekben való katonáskodást. Ilyen megoldás vezethette az alispánt is a toborzás menetének irányításakor. Számított arra is, hogy a hadsereg feudális nevelő ereje önérzetüket is átneveli. A helységre kivetett létszámot először azokból a legényekből akarták kiállítani, akik a községben vagy a környéken idegenként megfordultak. Ha ez nem ment, akkor a szegény családok gyermekeit vették elő, és csak azután került sor a gazdák fiaira. Ha az illetéktelen állítás a környékbeilek közül történt, az elöljáróságok perlekedtek egymással és hivatalos panaszaikon keresztül értesülhetünk a jogtiprásokról. 1823-ban a detki bírák panaszkodtak a tarnamérai elöljárókrak, hogy Virág József detki ifjút fogták meg és 23