Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)

Bevezetés

„... A tiszttartók, az ispánok, a helységbeli papok és minden más alkalmas emberek az ifjúságot igyekezzenek szép móddal, édes kecsegtető szavakkal önkéntes katonaságra-indulásra rávenni, kilátásba helyezvén, őfelsége jutalmazását: ha lehet még a háború folyamán ha nem, a háború utáni azonnali hazabocsájtását. Ha több napi próbálkozás után sem akadna önkéntes, a személyek termete és alkalmas voltához képest hét, tíz, tizenöt, sőt 20 ft. parolapénz kiadásával kell őket csábítani. Amíg a felcser elő nem kerül és hiba nélkül nem találtatik az illető, addig csak két-három húszasonként fizessenek, ha pedig approbálva van és az ifjú pénzt kér, akkor se az egész kikötött parolapénzt adják át. A toborzáshoz egynéhány hajdúvárosi (nagykárolyi B. Gy.) föveggel, kardokkal felszerelve verbunkképen helységről helységre járjanak. Ügy ők, mint a fogadandók naponként egy cipót, 2 itce bort, reggelenként 1 pohár pálinkát, 2 font húst kapnak. Minthogy korcsmákban is meg kell fordulni, a tiszttartók állapodjanak meg a korcsmárossal. . ." Az ifjúság kecsegtetésére muzsika is szolgált, helységenként muzsikusok fogadását is elrendelte, de kikötötte, hogy lehetőleg a bért a parolapénz megtakarításából fedezzék! „... A rabok, kóborlók — folytatja a rendelkezés — a katonaságra elfogadtassanak. Azért ha a verbuválok valahol heverőket, kóborlókat találnak, nem különben a tisztek (t. i. a gazdatisztek B. Gy.) valakit valamely nem éppen csekély excessusban érnek, az olyat egyébnemű büntetés helyébe katonának adják A szabad toborzás időszakából polgári vonalon olyan iratok maradtak fenn, melyek az erőszakoskodásokat örökítették meg. A valóban önként jelentkező nem írt panaszos levelet, A katonai nyilvántartásokban pedig nem szerepel, hogy hogyan lett valaki katona, így a dokumentumok hatására könnyen az a vélemény alakulhat ki, hogy a szabad toborzás rendszerében csak erőszakos úton szedték a katonákat. A valóság ezzel szemben az, hogy sok önkéntes jelentkezett. Legtöbb ifjút a kilátástalan gazdasági helyzet késztette elhatározásra: beleúnt a véget nem érő robotba, a földesúri törvénykezés igazságtalanságába, az örökös adókba és a községi bíró kiskirálykodásába. Csak egy törvényes módja volt a jobbágynak ezektől megszabadulni: ha elment katonának. De különben is az ígért zsold, az itthoni szegénységből eredő megélhetési viszonyok, a dús zsákmányra való kilátás mindenkor elősegítette a toborzás eredményét. A vándor mesterlegény bizonytalan jövőjét cserélte fel a biztos közlegénysorssal. Sokan a rájuk váró börtön elől álltak be katonának. (Megelőzve az ítéletet, mely úgyis a katonasorsra kárhoztatta volna őket.) Serkentette az ingadozókat — kik elmentek volna katonának, 19