Sebestény Sándor: Csiky Sándor életpályája (1805–1892) - Tanulmányok Heves megye történetéből 6. (Eger, 1981)

Utószó

tartása nem korlátozódott szokványos közjogi radikális kiszólásokra. Politikai elvei mindenkor 1848—1849 tiszta forrásából csörgedeztek; ha némely kérdésben tovább is jutott annál, mindenkor visszatért erőt meríteni onnan. Nem volt intellektuálisan jelentős egyéniség, inkább a gyakorlati életben érezte otthonosan magát. Ellentmondásos egyéniségét jelzi, de nem elfogultságtól mentesen kortárs ellenfele, Pálffy János: „Csiky jó becsületes, nagy szavakkal élő, sokat beszélő, zavart fejű ember".'"

8 Az igazság az, hogy a forradalmi elvek rendíthetetlen közkatonájaként küzdött. A történelmet nem egyes magányos, nagy egyéniségek csinálják; mégis vannak történeti helyzetek, amikor egy-egy kiemelkedő személyiség elhatározó befolyást gyakorolhat az események menetére. A Negyvennyolcas Pártnak egyik tragikuma is volt, hogy hiányoztak soraiból a meghatározó erejű politikusok. A távolban élő kormányzó csak közvetetten gyakorolt hatást, elveinek következetes érvényesítője nem akadt. A történelem egyrészt kérlelhetetlen tanúságot tett Csiky Sándor és elvbarátai küzdelme mellett, másrészt visszavonhatatlanul ítéletet mondott parttalan küzdelmük felett. Az utókor történésze pedig e könyvével rója le tiszteletét Csiky Sándor iránt. .153